Fülemüle
(Luscinia Brehm), a verébalkatu éneklők rendjébe, az
árcsőrüek csoportjába és a rigófélék családjába tartozó madárnem. Csőre
egyenes, vékony, hegyén kissé hajlott, szemei nagyok, szárnyai középnagyságuak,
farka lekerekített, középhosszuságu. Csüdje hosszabb mint középujja. Két faja
ismeretes, ugymint: a közönséges vagy bájosdalu F. (L. philomela Bp., Erythacus
luscinia L.). Verébnagyságu, felül rozsdaszürke, alul piszkosfehér, farka
rozsdaveres, alsó farkfedői rozsdasárgás fehéresek. Hossza 17 cm.; szárnyhossza
8 cm., farkhossza 7 cm. Valamennyi dalosmadár közül a legszebben énekel; amiért
el is nevezték a «dal királyának». Közép-Európában egészen Dániáig található,
költözködő madár. Hozzánk áprilisba jön és szeptember közepéig marad itt. Igen
hasznos állat, amennyiben a földön vagy bokrok tövén található rovarokkal,
férgekkel, pondrókkal táplálkozik. Jó röpülő; vékony és hosszu lábaival ügyesen
tud futni. A tojó nem énekel. Szeptemberben csoportosan vándorolnak délre. A
telet rendesen nyugati v. Közép-Afrikában töltik. Fogságban rendesen elpusztul.
A fekete v. magyar F. (L. major Brehm. Erythacus philomela Brechst.).
Szinezetében hasonlít az előbbihez, de sötétebb s háta olajbarnába hajló. A
felső mell felhős vagy kagylósan foltos. Alsó farkfedői fehéresek. Hossza 19
cm.; szárnyhossza 9 cm.; farkhossza 8 cm. Közép-Európában él, hazánkban
gyakoribb mint az előbbi, éneke csattogó.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|