Fulvius

régi római nemzetség, mely Tusculumból származott, s melyhez a Flaccus, Nobilior stb. családok tartoztak. Legnevezetesebb tagjai e nemzetségnek: 1. Quintus F. Flaccus, 237. és 224. mint konzul harcolt a gallok ellen Felső-Itáliában, és harmadik konzulsága évében Kr. e. 212. Hanno kartagoi vezér ellen Campániában, Capuát kiostromolta, azután 55 szenátort kivégeztetett, s 209. mint negyedizben konzul s a következő két évben is ő volt a fővezére a lucániai és bruttiumi hadaknak. - 2. Quintus F., az előbbinek legidősebb fia, legyőzte a keltibereket 182. mint prétor és 181. mint proprétor Spanyolországban s ezért diadalmenetet tartott; mint konzul 179. a ligurokat verte meg s ujra diadalmenetet nyert. A liciniumi hegyfokon tisztelt Juno megsértése miatt lelkiismeret mardosása öngyilkosságba üzte őt. Mint cenzor u. i. 174. a laciniumi templom köveit, márványát akarta felhasználni saját fogadalmi templomának diszítésére, melyet még Spanyolországban ajánlott föl Fortuna equestris istennőnek. A szenátus visszaparancsolta a köveket. F. fiain Juno boszuját látta teljesedni, midőn egyik fia Illiriában elesett, a másik meg halálosan megbetegedett. E gyötrő tudatban önként kereste a halált. - 3. Marcus F. Flaccus, a Gracchusok hive, Tiberius Gracchus bukása után (Kr. e. 133.) tagja a földosztó bizottságnak, mint konzul 125. indítványozta, hogy az összes itáliai szövetségeeseknek adják meg a római polgárjogot. A szenátus azzal vette elejét a határozatnak, hogy az indítványozót Massilia fölmentésére küldte, ahol ez diadalt szerzett. F. az Aventinus halmon esett el Gajus Gracchus mellett (121) az optimáták fegyverétől.

Forrás: Pallas Nagylexikon