Fumigatio

(lat.) a. m. füstölés, régen abbahagyott gyógyító eljárás, mely abban állott, hogy a beteg testrészt v. az egész testet gyantás vagy más orvosi anyagok (tömjén, borókabogyók, szurok, jód, kénesővegyületek) füstje hatásának tették ki. Ma inkább kuruzsolás céljából használják, p. hazánk északkeleti megyéiben (Máramaros stb.), a nép kiterjedten alkalmazza (sokszor halált okozólag) a cinóber füstöléseket. Tágabb értelemben a F.-k dezinficiálás céljából ma is használatosak: igy p. a F. chlori, helyiségek fertőtlenítése klórral; abban áll, hogy 100 r. klórmeszet 150 r. hig sósavval öntenek le, a helyiség minden köbméterére 250 gm. meszet véve. F. sulfurosa, kénvirág elégetése dezinficiálás végett (minden köbm.-re 16 gm. ként vesznek). F. nitrosa, allégenysavval való F. hasonló célból (rézforgácsot 5 r. erős salétrommal leöntve). F. smithiana, salétrom és kénsav keverékével történik.

Forrás: Pallas Nagylexikon