Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
fürdő bath
fürdő bogie
fürdő soak
fürdőhely pleasure re...
fürdőkád bath
fürdőkád bath-tub
fürdőkád bathtub
fürdőkályha... water heate...
fürdőkúrát ... to take the...
fürdőköpeny... bathrobe
fürdőlepedő... beach blank...
fürdőlepedő... beach towel...
fürdőmedenc... bogie
fürdőnadrág... bathing tru...
fürdőnadrág... swimming tr...
fürdőnadrág... trunks
fürdősapka bathing cap...
fürdőszoba bathroom
fürdőszoba-... use of the ...
fürdőszobas... bathroom ca...

Magyar Magyar Német Német
fürdő Bad (s)
fürdőkád Badewanne (...
fürdőlepedő... Badelaken (...
fürdőszoba Badezimmer ...
fürdőszobas... Vorleger (r...
fürdővendég... Badegast (r...
fürdővendég... Kurgast (r)...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fürdő

Az egész testnek vagy csak egyes részeinek valami folyadékba mártása oly módon, hogy annak felülete evvel rövidebb-hosszabb ideig érintkezésben maradjon. A folyadék helyett hasonló célra szolgálhatnak gázok és gőzök (légfürdők, gázfürdők) vagy szilárd anyagok (homok-, iszapfürdők). A folyadékok hulló cseppek, vagy áramló sugár alakjában is alkalmazhatók a test felületére (esőcseppfürdők, zuhanyok, leöntések). A F.-k alkalmazási módjaik szerint lehetnek teljesek, midőn az egész testfelület a fürdőben van és részlegesek v. helybeliek. Ez utóbbiak ismét lehetnek fél F.-k, midőn csak az alsó testfél és az alhas mártatik be s a lábak kivül maradnak; kar-, kéz-, lábfürdők stb. Anyaguk szerint felosztatnak egyszerü viz F. és gyógyszeres F., melyek sókat (ásványos fürdők, sósfürdők, égvényes fürdők), növényi anyagokat (fenyü-, maláta-, mustárfürdők) vagy állati anyagokat (hangyás fürdők) tartalmazhatnak. Hőmérsékük szerint e fürdőket + 15 R° alatt hidegeknek, 15-22 R° között hüvöseknek, 23-37 R° közt langyosaknak, 27-32 R° között melegeknek, 32 R°-től felfelé forróknak mondjuk. Végül mesterséges berendezésük v. a természet nyujtotta sajátságaik szerint lehetnek folyam-, tengeri-, hullám-, kád-, tükör-, zuhany- és esőcsepp-fürdők. Hatásukat tekintve lehetnek a fürdők izgatóak, lágyítóak, erősítőek és zsongítóak v. csillapítóak. A F.-nek első és tisztán külső hatása a test tisztításában áll, minek szükséges volta általánosan elismert dolog.

A hideg F. hatása alatt a bőr és a végtagok vérszegényebbek lesznek, a belső szervek pedig - megfelelőleg vérbővek. Ugy a lázas, mint a rendes testhőmérsék jelentékenyen alászáll, az edények összehuzódása miatt a vérnyomás nagyobb lesz, s a szervezet, hogy a hőveszteséget kiegyenlítse, több meleget termel, mi az erélyesebb izomfeszülésekben és szivműködésben, mélyebb légvételekben nyilvánul, s a fokozott gázcsere és gyorsabb élenyülés következtében felszaporodik a kiválasztott szénsav és a vizelet mennyisége. A test sulyban csökken, mig az étvány gyarapodik. A hidegviz hatalmas ideginger is ugy az érző, mint a mozgató idegekre, s részben ezek, részben a módosult vérelosztás utján a központi idegrendszerre is. - Hatása általában ingerlő, jótékonyan felfrissítő a szervezetre, s célszerüen alkalmazva igen sok betegségben sikeres eredményre vezet (hidegviz-gyógyintézetek), de főleg láz ellen első rendü gyógyeszközt birunk benne. Tulságosan hideg F. fájdalmas ingert gyakorol az érző idegekre és azokat bénítani képes, a mozgató idegeknek ingerlése folytán pedig az izmoknak dermedésszerü összehuzódását, rángatózását okozza (didergés). Izgató hatásukat még inkább fokozni lehet, ha hullám F., sós F., zuhanyok alakjában alkalmazzuk. Fölötte gyönge testalkatuaknak, az üdülés legelején levőknek, ideges izgatottságban szenvedőknek és szivbajosoknak a hideg F.-k megárthatnak.

A közömbös v. langyos F. A szivműködésre, vérnyomásra, anyagcserére, légzésre ez is fokozó hatással van, de a test hőmérsékére nincsen befolyással, mindössze a hővesztést gátolja s igy a test saját melegét megtakaríthatja, a hőképző erők nem vétetnek tulságosan igénybe. Ezért igen jó hatásu elgyengült betegeknél, erőtlen öregeknél. Az idegekre megnyugtató hatással van s elmebetegeknél, álmatlanságban szenvedőknél jól alkalmazható. Meleg F.-ben a test hőmérséklete emelkedik, a bőr hajszáledényei kitágulnak, a szivlökés gyorsabb lesz, a légzés is gyorsabb, de felületes. A test lankadt lesz, s mivel a vizben levő részek nem izzadhatnak, a szabadon levők annál jobban izzadnak; a fürdő elhagyása után pedig az egész test fokozatos párolgásba jő, miközben a hőmérsék is normálisra száll le. A bő izzadás által a vér sürübb lesz, könnyebben vesz magába fel folyadékot a szövetekből, s ily módon gyakran régi izzadmányok felszivódnak. Szaporodik a hugy, hugyany és szénsavkiválasztás, és a test sulya fogy. Az izmokra, idegekre lankasztó hatással vannak és csillapítókul alkalmazhatók idegeseknél, elmebajosoknál. A meleg fürdőkkel kapcsolatban lehet felemlíteni a gőzfürdőket vagy oroszfürdőket, melyek a test hőmérsékét jobban emelik, s mivel az egész test felületén - a fejet sem véve ki - akadályozzák a párolgást, tehát az utólagos izzadás, s evvel együtt a sulyveszteség még nagyobb lesz. Ugyancsak itt említhetők fel az ir-római F.-k, a melyek nem egyebek, mint forró légfürdők. A test 45-50° R levegőben (sudatorium) annyira izzad, hogy mintegy a saját izzadságában fürdik. - A testet ezután langyos, majd hüvös fürdőkkel, zuhanyokkal fokozatosan lehütik (a lavacrumban). Meleg F.-k rendesen az iszap- és láp F.-k is. Ezeknek hatása azon alapul, hogy a meleg iszap vagy láp-pép nehezen hül ki és a beteg testrészre rakva ott ugy hat, mint egy melep gépes borogatás: tehát fájdalomcsillapítólag, megnyugtatólag és felszivólag.

A F.-k különböző alkalmazási módjával is változatos eredményeket lehet elérni: az egész F.-re nézve általában állnak a fentebb elmondottak, noha a fürdés időtartama, a viz hőfoka, az egyén viselkedése a fürdőben lényegesen befolyásolják a hatásokat. - A részleges F. már csak a test fürdetett részében idéz elő változást; igy p. egy forró ülőfürdő edénytágulást és vérbőséget hoz létre a medencebeli szervekben, amit azonban a test felső, nem fürdetett részeinek kompenzatorikus vérszegénysége kisér. Ezen, a gyakorlatban jól érvényesülő hatás alapján alkalmazhatjuk a részleges meleg F.-ket vérelvonás céljából különböző lobok esetén, de még inkább egyszerüen helybeli hatás elérése céljából: p. gyakran borogatások helyett, v. az alkar égési sebeinél nem szükséges az egész testet hideg fürdőbe helyeznünk, hanem csak az alkart. Nagyon fontos kérdés a fürdőgyógymódra nézve az, hogy a fürdő vizében oldva, elszörpölve vagy szabadon foglalt különböző gyógyhatásu anyagok valjon felszivódnak-e a bőrön keresztül, s ha igen, akkor mily mértékben, mily feltételek mellett? - A tudományos vizsgálatok ez irányban azon eredményre juttattak bennünket, hogy csak azon anyagok szivódnak fel a bőrön keresztül, a melyek illóak, azaz a melyek gőz vagy gázalakot ölteni képesek. Igy felszivódik a szénsavgáz, amely ásványvizeinkben sokszor igen gazdagon fordul elő; a szabad bróm és jód, melyek illó testek; a kénhidrogéngáz, mi nagy mennyiségben megmérgező is lehet. De nem szivódnak fel a vizben oldott sók, földek és fémek (konyhasó, kénsavas és szénsavas sók, vassók stb.). Ezen kisérletileg bebizonyított tények alapján minden fürdő jóformán csak mint hideg vagy meleg viz hatna a szervezetre, azonban a gyakorlat és a tapasztalat nem engedik meg, hogy ezen kimondáshoz mereven ragaszkodjunk. A fürdőorvosi tapasztalat azt mutatja, hogy különböző vegyi összetételü fürdőknek más és más hatásaik vannak; hogy ez miként jön létre, azt sokféleképen igyekeztek már megmagyarázni, de végeredményében eddig még nem volt felderíthető.

A F.-k eltekintve a hidegvizgyógyintézetektől, az egyszerü meleg viz F.-től és gőz F.-től, a következő csoportokba sorozhatók főleg vegyi összetételük alapján: Egyszerü, égvényes ásványvizek. Egyszerü savanyu vizek. Égvényes-konyhasós ásványvizek. Glaubersós ásványvizek. Keserü vizek. Egyszerü konyhasós vizek. Erős konyhasós vizek. Jódos és brómos vizek. Földes v. meszes ásványvizek. Vasas ásványvizek. Vasgálicos vizek. Kénes vizek. Egyszerü hévvizek. Láp- és iszapfürdők. Tengeri fürdők. - Mindezen vizek különbözhetnek még egymástól hőfokuk v. szabad szénsavgáztartalmuk folytán. Egy részük csak ivógyógymódra használtatik, más részük csak fürdésre, de legnagyobb részük mindkét módon alkalmazható. Hazánk ugy alkalmas fürdőhelyekben, mint kitünő, mondhatni páratlan összetételü ásványvizekben rendkivül gazdag (l. az egyes fürdők az illető fürdő neve alatt), s valóban semmiféle fürdő tekintetében sem szorulnak a külföldre.

Ami a mesterséges F.-ket illeti, azok közül a leghasználtabbak a következők: alkalikus F.-k (150-500 gr. hamuzsir v. 250-1000 gr. szóda egy teljes [200-400 ltr.] fürdőre), vasas F.-k (30-60 gr. vasvitriol, 60 gr. hamuzsir és 90 gr. kettedszénsavas natrium egy teljes fürdőre, v. a hivatalos globuli martialesekből 1-4 drb. egy fürdőre), ásványsavas F.-k (fakádakban; 30-60 gr. konyhasó és salétromsav egy teljes fürdőre), pezsgő F.-k v. szénsavas F.-k (1/2 klgr. kétszerszénsavas natrium teljes feloldása után a fürdőbe közvetlen használat előtt 1/2 klgr. sósavat öntünk és elkeverjük), kénes F.-k (fakádban; 50-150 gramm kalium szulfuratum egy teljes fürdőre; ha kénhidrogént akarunk fejleszteni a fürdőben, akkor 15-30 gr. nyers kénsavat öntünk hozzá óvatosan), sós F.-k (6-9 klgr. konyha- v. tengerisó egy teljes fürdőre), szublimát F.-k (fakádban; 2,5-10 gr. higanyklorid 50-200 gr. borszeszben oldva az enyhén konyhasós fürdővizhez kevertetik), fenyőlevél F.-k (1,5-5 klgr. fenyőlevélből készült forrázat, vagy 150-500 gr. fenyőkivonat egy teljes fürdőre), maláta F. (1-3 klgr. árpamalátának 4-6 liter vizzel készült forrázata egy teljes fürdőre), mustár F. (2 gr. mustárolaj 25 gr. borszeszben oldva egy teljes fürdőre; mustárliszttel házilag erősebb, bőrvörösítő fürdőket is szoktak készíteni, de csak helybeli részleges alkalmazásra), csersavas F. (10-50 gr. csersav 200 gr. vizben oldva egy teljes fürdőre), aromatikus F. (150-500 gr. tetszésszerinti aromás füvekből készült főzet egy teljes fürdőre). Ezen mesterséges F.-knek azonban nem sok értelmök van. Ha az eredeti ásványvizes F.-k vizét tökéletesen tudnánk is utánozni, az igy készült mesterséges F.-kel rendesen még sem érhető el oly kedvező hatás, mint az eredeti vizzel, az eredeti helyen, mert a fürdőző betegnél igen sokat tesz a fürdőhelyen való tartózkodás, hol ő kuráját is pontosabban tartja meg, a mindennapi életmód alapos megváltozása, az éghajlat, az étrend stb.

A köztisztaság tekintetéből, főleg az u. n. köz F.-k vagy népfürdők felállítása kivánatos a közigazgatás gondoskodása mellett. A községek tevékenységéhez tartozik ez. Ami a szabad fürdést illeti álló- vagy folyóvizekben, ezt az 1885. évi XXIII. t.-cikk (vizjogi törvény) szabad közhasználatnak jelenti ki, mindazonáltal azon szabályok betartása mellett, melyeket a rendőrség a közbiztonság, közillem és közegészség érdekében kibocsát. A közegészségi törvény (1876. XIV. t.-cikk) értelmében gyógy-F.-kül csak azon ásvány F.-k tekintetnek, melyek vize szakértői vélemény szerint fontosabb kórok ellen hasznos, továbbá azon vizfürdők, melyek kellő mennyiségü üde és tiszta forrásvizzel birnak. A gyógy-F. elnevezést a törvényhatóság meghallgatásával a belügyminiszter engedélyezi. Minden gyógy-F.-nek egészséges és kényelmes fürdő- és lakházzal, fürdőszabályzattal és fürdőorvossal kell ellátva lennie. Gyógyfürdőben való uj építkezések husz évi adómentességet élveznek. A gyógydijak szedése és gyógyalapok létesítése hatósági engedély alá esik. Az e cimen begyült összeg kizárólag a F. emelésére fordítandó. Ha a F.-t annak tulajdonosa ismételt hatósági figyelmeztetés dacára sem tartja közegészségileg megfelelő karban, a belügyminiszter a törvényhatóság meghallgatása után elrendelheti a F. bezáratását.

Története.

A F.-k használata a legrégibb időkre vezethető vissza. Az ó-korban a legtöbb vallásalapító a fürdést a vallás gyakorlatába vette fel; igy jöttek a F.-k használatba az indusoknál, egyiptomiaknál, persáknál, izraelitáknál stb., s a legtöbb keleti népnél még ma is nagy használatnak örvendenek. A zsidóknál bizonyos esetekben törvény szabta elő a fürdést, a görögök szent dolognak tekintették s az ujszülötteket is folyóvizbe mártották, a templombajárás fürdéssel volt egybekötve, a kedves vendéget meleg F.-vel fogadták. Hippokratesnek és tanítványainak feljegyzéseiben találjuk az első tudományos fejtegetéseket a F.-k hasznáról és alkalmazásáról. Mig eleinte csak folyam- és tengeri F.-ket használtak a görögök, később, midőn már nyilvános F.-ket is kezdtek építeni, mind általánosabbak lettek a meleg fürdők. A rómaiaknál a fürdők nagyszerü palotaszerü épületekben voltak elhelyezve, melyekben a fürdés minden egyes aktusa számára külön helyiségek voltak. A római F.-k pompás voltáról tanuskodnak a nagyszerü romok p. Rómában, Pompejiben; nálunk Ó-Budán.

A régi gallusoknak is meg voltak szent forrásaik. A III. és IV. sz.-ban a papság gátat vetett a F.-k használatának, szt. Hieronymus a gyermekéveken felülieknek teljesen el is tiltotta azt. De a VIII. sz.-ban, különösen a virágzó arab orvosi tudomány befolyása következtében ismét felkarolták a fürdést, legelőbb a szaracénok által megszállott Spanyolországban. Németországban is kezdtek, különösen Nagy Károly kezdeményezésére, a kórházakban és zárdákban F.-ket felállítani (balnea animarum), melyekben a szegények ingyen fürödhettek. Midőn a keresztes hadjáratok alatt megismerkedtek az európaiak a keleti népek szokásaival, még általánosabbakká lettek a F.-k. A virágzó fürdőügyet a keresztes háboruk után bekövetkező erkölcsi romlottság és a XVI. sz.-ban annyira uralkodó járványoktól való félelem döntötte ujra veszedelembe. Az ásványos fürdők használata főleg a XV. és XVI. sz.-ban kezdődött Német- és Franciaországban. A XVIII. sz.-ban már egy kozmopolita jellegü világfürdőt találunk: Spaa volt ekkor az előkelő világ és a kalandorok gyülhelye.

Az ősmagyarok, dacára a keleti jellegnek, nem igen voltak a fürdés barátjai. Régi feljegyzések mutatják, hogy bár ismerték egyes források sajátságát, de fürdésre azokat nem használták. A XV. - XVI. sz.-ban találunk már egy nehány fürdőre, melyet gyógyulás, üdülés szempontjából kerestek fel az előkelőbb főurak, történelmünk nagy alakjai. Pőstyén volt Thökölynek kedvenc füdőhelye, melyet minden évben felkeresett, hogy a csatán kapott sebeiből gyógyulást találjon. Verbőci a Corpus Juris-t szliácsi magányában irta. A trencséni F.-ről a XVI. sz.-ban azt irja Jordanus, kolozsvári orvos, hogy ott épületek alig voltak, azok is csak gerendákból összetákolvák, hanem az uri rend a mezőn sátort ütve tanyázott, mig a köznép galyakból font kalibákban huzta meg magát. Illésházi nádor tette később diszessé és kényelmesebbé a trencsén-teplici fürdőt. Egy mult századbeli fürdőszabályzat érdekes világot vet a magyar F.-k patriarkális társas életére, mely azt mondja: «A fürdőbe nem szabad beszállni a vendégek emberséges köszöntése nélkül.» «Kerülje mindenki a vitatkozásokat, különösen a hit tárgyában, mert ezek inkább a liceumokba, mint a fürdőkbe valók.» «Senki fegyvert nem hordhat, sem nem használhat.» Csak a jelen század elején kezdtek a magyar F.-k is a kor szelleméhez képest átalakulni. Daruvár a Jankovichok uralma alatt, kedvenc találkozó helye volt a főuraknak, különösen az ott rendezett hires kakaslövészetek miatt. Ugyancsak ekkor már Bártfa, a melyet 1505. még 3 kerek forintért adtak bérbe, kezdett elsőrangu fürdővé válni. Hazai fürdőviszonyaink mai álláspontja is még sok kivánni valót hagy hátra, ha összehasonlítást teszünk a nyugattal. De a hiba, a magyar fürdők csekély látogatottsága, korántsem fürdővizeink minőségében, hanem csak a kedvezőtlen gazdasági viszonyokban és talán a közönség külföldieskedésében rejlik. Pár évvel ezelőtt egy nagy és fontos feladatu egyesület, «az orsz. balneologiai egyesület» alakult meg, mely célül tüzte ki a magyar F.-k felvirágoztatását, európai szinvonalra emelését és már is sokat tett e tekintetben.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is