Fürdő

a kémiai technikában olyan eszköz, melynek segítségével képesek vagyunk anyagokat meglehetős egyenletesen hevíteni. Közvetlenül a lángnak kitett edény mindig nagy hőingadozásnak van alávetve, ami könnyen elkerülhető, ha a hevítendő anyaggal telt edényt valamely folyadékba v. homokba sülyesztjük s ezt hevítjük. Az egyszerü vizfürdő hőfoka 100^°-nál lehet magasabb rendes atmoszfera nyomása mellett. Hogy magasabb hőfokot produkálhassunk, telített sóoldatokat használunk vizfürdő helyett, ugy azonban, hogy az elgőzölgő viz lehütve mindig visszavezetessék a fürdőbe, hogy igy az oldat töménységi viszonya ne változzék (állandó fürdők). Igy a szénsavas kálium tömény oldatát 135^°-ra, a klórcinkét 300^°-ra is hevíthetjük. Még magasabb hőfokot érhetünk el az olaj- vagy paraffinfürdőkkel (370^°-ot is), könnyen olvadó fémötvényekkel. Ugyancsak fürdőket használunk oly anyagok készítésére is, amelyek közvetlen a lángon robbanás, meggyulás veszélye nélkül nem hevíthetők, amilyenek a borszesz, éter, benzin, kloroform stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon