Fürészfog

Három főfajta fürészfogat ismerünk, a derékszögüt, a kihajlót és a behajlót. A kihajló fogak külön alakja az u. n. háromszögfog, melynél a fog mellső és hátsó éle egyenszáru háromszöget alkot. Összetett az u. n. M és W fogazás. Puha, szivós rostu fának hosszanti vágására legjobb a behajló (kampós), kemény fa hosszanti vágására a derékszögü, harántos vágásra és ha a fürész kétirányban vág a háromszögü és az összetett M és W fogazás. A fürészfogak alakját gyakran változtatni kell, főként midőn a fürészpor a foghézagokban nem fér el. Ez a változtatás rendesen a foghézagnak kikerekítéssel járó nagyobbodással történik. Ezeket a fogakat aztán horgas fogaknak mondjuk. A fürészpenge vágás közben csak ugy nem surlódik a fa munkafelületeivel, ha a vágott rész bővebb a penge vastagságánál. Hogy ez meglegyen, a fürészfogait váltakozva jobbra-balra bizonyos mértékben kihányják v. terpesztik. A terpesztés ne legyen sem tulságos csekély, sem tulságos nagy. Legjobb, ha az a pengevastagság másfélszerese. Terpesztésre külön készülékeket v. szerszámokat használnak, amelyek száma igen nagy. Legcélszerübbek azok, melyeknél a terpesztés mértékét a készüléken beállíthatni ugy, hogy aztán valamennyi fogat egyforma mértékben terpeszthetni. Ott, ahol sok fürésszel dolgoznak, önműködő fogterpesztő gépeket hasznának, amelyek főképen szalagfürészeknél igen előnyösen alkalmazhatók. A fürészfog éleit mindig élesen kell tartani. Élesíteni csak terpesztés után szabad. Élesítésére többnyire különleges fürészreszelőket; géppel való élesítésnél smirgelt, ritkábban acélkorongokat használnak. - Fürészfog mint diszítmény, melyet a román stilus alkalmaz, párkányokban és párkányok alatt van. Van egyszerü F., melyet egyetlen pálca törése alkot és kettős F., melyet két vagy több egymásra fektetett pálca törése képez.

Forrás: Pallas Nagylexikon