Furó

Olyan metsző szerszám, mely tengelykörüli forgás közben az anyagba behatol és azt forgácsolja. A F.-nak egy vagy több metsző éle van, melyek közül az egyik a forgácsot a lyuk szélén, a többi pedig a lyuk fenekén a tárgytól elválasztja. Van F., melynél az előhaladás csak a F.-ra gyakorolt nyomás folytán történik, mig másoknál a F. alsó végén tengelyirányos kupos srófszög van, mely egyrészt a F. pontos egyenes irányu vezetésére, másrészt a F.-nak részben önműködő behuzására szolgál. Utóbbiakat középlő-F.-nak mondjuk. A vezetőszög néha nincsen srófmetszetekkel ellátva. Jó F.-nál az élek mindig csak metszőleg és nem vakarólag hatnak és a forgácsot a lyukból önműködőleg ki is takarítják. A kéz vagy közvetetlenül, vagy külön közvetítő készülékkel viszi a forgó mozgást a F. tengelyére át. A fafurók átmérői 1-100 mm. lehet. Élük alakja szerint van: 1. Kanalas-F. a legrosszabb hatásfokkal, de azért esztergályosnak nélkülözhetetlen. 2. Kupás-F. henger alakkal, ugy alsó részén mint hosszában is éllel ellátva. Gépfurásnál u. n. hosszanti lukfurásra igen jó; 3. cigány-, svájci- vagy csiga-F., melynél az él tekercsvonalat képez. Kézi-F.-nak ez a legalkalmasabb (l. Csigafuró). 4. Középlő-F., középen vezető szöggel vagy srófszöggel, egyik oldalon elüljáró, másikon forgácsoló éllel. Utóbbi él a vizszinteshez 5-10^°-al hajlik. Csak furó forgatóval használható. 5. Csavarfuró (l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon