Fürt
(racemus, botrys), a virágzatnak azon alakja, melynek közös
nyelén (a virágzat tengelyén) meglehetős egyenlő és egymástól egyforma
távolságban levő nyelecskéken függ a virág v. a gyümölcsszem, p. a ribizkeé .
, aranyzáporé (Laburnum), a sóskaboroké. A legtöbb F. virága minden
oldalra néz; a májusi gyöngyvirágé, bükkönyé, kaszanyügé, meg a piros
gyüszüvirágé féloldalu, azaz a virágok csak egy oldalra fordulnak.
F. a gyapjuismében a bunda (l. o.) külsejének simogatásánál
önként felnyiló barázda által környezett oszlopszerü gyajupehely. Fürtöcskékből
van összetéve, melyek a fürttetőn csomós végeikről ismerhetők fel. A fürtöcske
tüzetesebb megtekintésénél azt szintén több gyapjuoszlopocskából állónak
találjuk; ezek a 15-35 gyapjuszálból álló s gyapjuzsir által összetapasztott
pászmák. Fürttető a fürt külső, szabad vége. Zárttető az, melynél nem lehet a
gyapju belsejébe látni; ez azért jó, mert nem ereszti a port és esőt a bunda
belsejébe, ellenben a nyilt fürttető rossz. A tulságosan zárt és kemény tetőt
deszkatetőnek vagy nagyobb fokozatában páncélosnak nevezik; ez egészségtelen,
mert a bőrpárolgást akadályozza. Kis tömegü F.-tető az, melynek kis átmérője
van, ellentéte a nagy tömegü, mely durvább gyapjaknál fordul elő. A F.-tető
alakja lehet tüs, repcés, tompa, lándsás, mohás stb. Üres F. az, amely kevésbbé
tömött, mint aminő zárt. Fürtös gyapjut csak bizonyos juhfajták termelnek;
ilyenek a merinos, cigája, angol rövid gyapjas juhok, stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|