Füstölő szerek
Illatos gyantás anyagok, u. m. myrrha-, tömjén-, vagy
benzoë-gyanta-, borostyánkő-, tolu-, peru-, vagy storax-balzsam- és átható
szagu aromás olajokkal, többnyire szantál-, szegfü- és levendula-olajjal, néha
mosusz és cibéttel készített szerek, melyek forró tárgyak fölé tartva, vagy
pedig égés közben kellemes illatot árasztanak. A felsorolt illatos anyagok
tömény borszeszes oldata adja a füstölő eszenciát, vizet, ha még kevés
ecetsavat kevernek hozzá, kész a füstölő ecet. Ha előbb salétrommal itatott
faszénport kevernek össze az említett illatos szerekkel és ezt alakokba
gyurják, kész a füstölő gyertya v. kúp. Ha pedig ugyanezen illatos anyagok
oldatával előzetesen vizben oldott salétrommal itatott és megszárított papirost
vagy lámpabelet telítenek, megvan az elégethető füstölő papiros v. szalag. Az
el nem égethető füstölő papirost előbb timsóval itatják. Az említett illatos
oldattal telített rózsalevél vagy pedig különböző szinekre festett
ibolyagyökér-darának keveréke adja a füstölő port. Ide tartozik még az egyházi
szertartásoknál használt füstölő szer is és ez nem egyéb mint mirrha- és
tömjén-gyanta keveréke. - F. a gyógyászatban, l. Fumigatio.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|