(franc. instruments a vent, ol. stromenti da fiato, ang.
wind-instruments, ném. Blasinstrumente). Olyan hangszerek, melyeknél a hangzó
anyagot a hosszabb v. rövidebb, a vékonyabb v. vastagabb fa- v. rézcsövekbe
emberi ajkakkal fujt v. szorított légoszlopok szolgáltatják. Az ily hangszerek,
anyagukat illetőleg, melyből készülnek, két csoportra oszlanak, u. m. fa- és
érc-F.-re. A fa-F. viszont eloszlanak 1. olyanokra, melyeknél a hangcsőbe
fuvandó vagy szorítandó lég nem közvetlenül hat abba bele, hanem finom
érclemezen v. nádnyelvecskén keresztül s 2. olyanokra, melyeknél ezek rezgető
segítségére szükség nincsen, s egyedül a hangcsőbe való belefuvás által
hozatnak ki a hangok. Az előbbi osztályba tartoznak a következő hangszerek, u.
m. az oboa (pásztorsip), az angol kürt, a rendes fagot (bugó sip), a quint- és
contra-fagot, a különféle hangolásu (C. B. A. Es. F. G.) klarinét (sipola), a
bass-klarinét s a basszet-kürt, mely utóbbi a C-klarinéthez alak és kezelés
tekintetében oly arányban áll, mint az oboa az angolkürthöz. A bassz-klarinét
zöngeterjedelme pedig a B-klarinéttől egy alsó nyolcaddal különbözik. Az itt
elsoroltak közül az oboa, az angolkürt s a többfélet fagotok, két-két nádlapból
álló nyelvecskével vannak ellátva, mig a többféle dimenzióju klarinétek és a
basszet-kürt csak egy nyelvecskével bir. A segítő nyelvecskével nem biró
fuvóhangszerek közé csak a többféle fajra oszló fuvolák tartoznak. A 2.
csoportba tartozó réz-F. mindegyikénél a hang az egyenes vagy hajlított
hangcsőbe közvetlenül beszorított légfuvalat által jő létre. A légbefuvás
szükebb vagy tágasabb alaku tölcsérszerü fuvóka segítségével történik, mely
rendesen a hangszer felső nyilásánál a hangcsőre illesztetik. Ilyenek a
vadászkürt, a trombita (harsona), a puzon (gyászkürt). A vadászkürtök és
trombiták transzponáló hangszerek s különféle alaphangra, hangnemre hangolvák.
Eredetileg mindannyinak alaphangja a C, s csak a hangszerre alkalmazott s
különféle hengernemeket képviselő fucsövek által hangzanak más-más
hangnemekben. A puzonok eloszlanak dimenziójuk szerint alt-, tenor- és
bassz-puzonokra, s ezeknél a különböző hangnemekben való fuvás a beléjük
illesztett és mozgatható segédcsövek segítségével történik, melyek a
hangszercső normális hosszuságát vagy megrövidítni vagy meghosszabítani
képesek. Az ily szerkezetü puzonokat natur-puzonoknak is nevezik. Az ujabb
technika azonban már zárkákkal, billentyükkel ellátottakat is produkál, melyek
a huzalosokat nélkülözhetőkké teszik. A régibb zenekarokban csak olyan
rézfuhangszerek voltak divatban, melyek semmiféle változtatható fuvókával vagy
zárkák, billentyük s ventilekkel nem voltak ellátva s azok kezelői csakis a
hangnemet meghatározó dimenziójuk alapján a bennök foglalt természetes
zöngéknek kihozatalára voltak utalva s a váltakozó harmoniákat vagy a különboző
alaphangon álló hangszerek gyakori felcserélése, vagy többek együttműködése
által érzékítették meg. - Az ujabbkori technika mindennek véget vetett s
lehetővé tette a réz-F.-en is a kromatikát érvényesíteni. A mellett még több
rézfuhangszert is hozott alkalmazásba. Ilyenek a többféle faju mély hangu
tubák, ophycleidék, saxophonok, cornet apistonok, serpentek stb., melyekkel a
zenekarok intenzivitása, zöngeterjedelme és dinamikus hatása óriásilag növekedett.
A mindennemü F., szemben a vonós, ütő és pengető hangszerek tömegével vagy azok
egyesülésével a leggazdagabb, legváltozatosabb szinezetü hatások előidézésre
teszik képessé ugy a szinházi mint a hangversenytermi nagy zenekarokat. Mint
minden hangszernek, ugy minden fa- és rézfuhangszereknek is megvan a maguk
sajátságos jellege, szinezete és költészeti jelentősége, melyekről részletes
tájékozást nyujtanak a hangszerelési tankönyvek, melyek közt első sorban
kimagaslik Berlioz Hektoré, mely az egész világon legelterjedtebb s
legtekintélyesebb s mely a világ majdnem minden nyelvére le is van már
fordítva, fájdalom, a magyart kivéve.
Forrás: Pallas Nagylexikon