V.fűzfa (növ., Salix Tourn.), leginkább vizes helyeken növő
barkás, kétlaki fák v. cserjék; szára (him) és szürkés (termő) barkájok
külön-külön tövön nő. Levelük gyakran keskenylándzsás, a hegyi fajoké
szélesebb. Némely faj barkája a levelek fakadása előtt, másoké vele egyszerre
fejlődik.
Ausztrálián kivül mintegy 160 faja mindenfelé terem.
Meghatározása nehéz, nemcsak azért, hogy a himes és termő példák külön nőnek és
némely korai fajból még később levelet is kell gyüjteni, hanem azért is, mert
egyes faj kereszteződés révén egymással nagyon összekeveredik, sőt az egyes
törzsfaj is hajlandó a változékonyságra; ezért Endlicher a Salixet «botanicorum
crux et scandalum»-nak is nevezte. Hazánkban 21 törzsfaj, több fajta és
fajvegyülék terem. A legtöbb F. az északi mérsékelt földöv hidegebb vidékein és
a hideg földövön él, egyes faj egész az örök hó határáig felhat. Azonban
felfelé mindinkább eltörpül, ugy hogy a földsarki F. (S. polaris Wahlenb.)
mintegy fonálalaku, ujjnyi hosszaságu, a S. herbacea L. (fünemü F.) pedig a
havasok csúcsán majdnem fünemü száru. A legtöbb F. cserjealaku, kevesebb (S.
alba, S. Fragilis, S. pentandra, S. triandra L., szomorufűz) a fa. A F.
különben életerejére nézve a többi fát felülmulja, vesszeje könnyen megfogamzik
s a parti, valamint folyammelléki flórának fő része. Különböző fűzfaj kérgében
csersav és a keserü salicin (fűz keserüje, S. Helix L., S. purpurea L.) van,
miért is a S. Caprea L., S. pentandra L. (l. Babérfűz), S. fragilis L., meg a
S. alba L. 2-3 éves vesszőinek kérgét (cortex Salicis) finom bőrcserzőnek
(orosz bagaria) és orvosságnak gyüjtik, néha a kininhez pótlékul adják. A
havasok lakói a S. glauca L. kérgének kifőzött levét hideglelés ellen szintén
használják. Keleten a szomoru F. (S. Babylonica L.) barkáit és fiatal ágait is
orvosságnak használják. É.-Afrikában az egyiptomi F. (S. Aegyptiaca L.) illatos
barkáiból készített viz (kalaf) nemcsak izzasztó szer, hanem nyáron a gyakori
hideglelés, sőt majd minden más betegség ellen használatos. A F. fája fehér,
puha, de nem nagyon tartós, azért oly sokfélekép mint más fa, nem
értékesíthető, de főleg a S. alba-é, S. fragilis-é meg a S. Caprea-é különböző
házi eszköznek: rostakávának, doboznak, kosárnak, facipőnek (Oderbruchban),
razoló szén és puskapor gyártására, abroncsokul, az épületek szarufájaul és
gerendájaul mégis használatos. A görögök paizsa gyakran F.-ből készült. A F.
hársa kötözőnek, gyékénynek, stb. jó. Legértékesebb a kosárkötő F. (S.
viminalis L.), valamint a S. Helix, S. purpurea, S. alba, S. daphnoides Vill.
F.-bokor is; nyulánk, ágatlan szivós vesszeiből kerítést, kaput, kocsikat,
székes stb. fonnak s a szőllőkben már a régiek is kötözőnek használták. A
németek kosárárui egész Európában, Amerikában, mind a két Indiában, sőt
Khinában is kelendők. A F. erdészeti jelentősége kevés, mert csak kevés F.
terem az erdőben (S. Caprea, S. cinerea L., S. aurita L., nálunk a S. Gilesiaca
W. is), de a cserjefűzek a folyam partvédelmében, töltésen vizi építésnél, a
mocsár kiszárításával, a homok megkötésével stb. igen jó szolgálatot
teljesítnek. Németországban a füzfák levelét takarmányul is használják. A
tavaszi F.-ák barkáját a méh is szivesen látogatja s a fajvegyülést elősegíti.
Több faját disznek is ültetik.
Forrás: Pallas Nagylexikon