G
hang, lágy, vagyis zöngés torokhang (gutturalis media), mely
nyelvünkben szabályszerüen váltakozik kemény vagyis zöngétlen társával, a k
hanggal, p. vágtat helyett azt monduk váktat, viszont zsákba helyett zságba (l.
Mássalhangzók, Hasonulás). Magánhangzók után eredeti magyar szókban ng-ből
lett, p. a jég, fog főnevek az ugor alapnyelvben ilyenformán hangzottak: jenge,
pongo. Idegen szókban néha k-ból lett a g, p. gallér a. m. ném. Koller,
gavallér a. m. ném. Kavalier (olasz cavaliere).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|