Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Gaal... ----

Magyar Magyar Német Német
Gaal... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Gaal

1. Jenő, műegyetemi tanár, közgazdasági iró, szül. Puszta-Gerendáson 1846 szeptember 14. Jogot 1871. végzett Budapesten. 1872. az aradi kereskedelmi és iparkamara titkára, majd Arad város tisztb. főjegyzője. 1878-1893. a pécskai kerület orsz. képviselője s mint ilyen a nemzeti párt s a közgazdasági, valamint a pénzügyi bizottság tevékeny tagja. Tevékeny részt vett minden fontosabb közgazdasági (vámügyi, ipari, kereskedelmi és pénzügyi) törvényjavaslat tárgyalásában, mint pártja vezérszónoka. 1893-ban miniszeri tanácsos és az iparfejlesztési osztály főnöke. Szerzője a kereskedelmi iparkamarák reformjáról szóló legujabb törvényjavaslatnak és kezdeményezője az ezredéves kiállítás alkalmára kiadandó Magyarország közgazdasági monográfiája cimü nagy műnek, melynek szerkesztőségi tagja is. 1892 óta műegyetemi magántanár a nemzetgazdaságtanból, mely tanszékre 1894 jul. rendes tanárrá neveztetett ki. Irt számos közgazdasági tanulmányt és a napilapokba közgazdasági cikkeket. Önálló művei közül megemlítendők: Békés vármegye monographiája; Csanád vármegye monographiája; Az aradi kereskedelmi és iparkamara közgazdasági leirása; A mezőgazdasági válság kérdése (melyet mint az 1885. évi nemzetközi gazdakongresszus előadója irt s amely magyar, német és francia nyelven is megjelent); Az alföldi munkáskérdés.

2. G. József (dálnoki), iró, szül. Nagy-Károlyban 1811 dec. 12., megh. Pesten 1866 febr. 28. Csalájdja a székelyföldről, Dálnokról származott s irói pályája kezdetén G. többször használta a Dálnoki előnevet. Nagy-Károlyban, Szatmárt és Budán tanult, 1826-tól Pesten végezte a bölcseleti s aztán a jogi tanfolyamot. Leckeadásból, másolásból élt s ugy folytatta tanulmányait, üres óráiban a költészettel foglalkozott. Szerény modora, vidám társalgása jó környezetbe juttatták; az egyetemen Szalay László, b. Eötvös József barátságra léptek vele, s e kis körben az irodalom és nemzeti művelődés iránti lelkesedése csak fokozódott. Irodalmilag is fellépett s 1830-tól minden évben jelent meg néhány költeménye a Koszoruban és Aurórában. 1833 jun. 18. számvevői gyakornokul nyert alkalmazást a helytartóságnál, hol akkor a Szalay László atyja titkár volt. Hivataloskodása mellett folytatta jogi tanulmányait s az Aurora-kör irányába beleélte magát, olvasott külfödi szinműirókat és elbeszélőket és gyarapította esztetikai ismereteit. Állandó irodalmi munkássága 1835-től kezdődik, a Munkácsy Rajzolatok c. lapja megindulásával. Itt, az Aurórában, Emlényben sürün közölt verseket, elbeszéléseket s csakhamar olyan nevet vivott ki, hogy Fáy és Kovács Pál mellett emlegették. Szirmay Ilona c. kétkötetes történeti regényét dicsérettel fogadta az Athenaeum, az akadémia. Ez intézet 1838. tagjává is választotta, a helytartóság is előléptette hivatalában fizetéses járulnokká. A Kisfaludy-társaságnak is tagja lett 1841. A Rajzolatok mellől az Athenaeumhoz szegődött munkatársnak s e folyóiratba nagy szorgalommal dolgozott, kivált egy-egy számra terjedő, derült hangu, zamatos előadásu elbeszéléseket. A legjobb irói körökbe jutott s az előkelő társaságokban kiválóan szerették mulattató társalgásáért. 1838 őszén került szinre Peleskei Nótáriusa, mely a pesti szinpadok silány német és magyar bohózatait mindjárt eltemette. G. a 40-es években mint szatirikus és novellista állt legnagyobb hirben. Gyorsan, kissé pongyolán dolgozott, de friss leleménnyel. A lapok kapva-kaptak dolgozatain s aránylag jól dijazták. A hivatali pályán azonban nem haladt, még 1847. is csak 10-ik volt a számjegyzők sorában. A szabadságharc elején Szatmármegye megválasztotta főjegyzőjének, később Vukovics Sebő igazságügyminiszter mellé került. Szerkesztette a Március Tizenötödke c. politikai lapot is 1849. A szabadságharc végnapjait Damjanics körében tölté, aki igen kedvelte G.-t mulattató társalgásáért. A világosi katasztrófa után Aradra belebbezték hat évre, itt nevelősködött, klasszikusokat olvasgatott és fordított, de az irói foglalkozással felhagyott. Szerény viszonyai csak akkor javultak, midőn barátai ajánlatára a Csekonics-házhoz került nevelőnek Zsombolyára. A család teljes bizalmát és tiszteletét megnyerte s nálok érte utól a váratlan halál is.

G. mint szinműiró és novellista nevezetes, versei jelentéktelenek. Általán Kisfaludy Károly szellemében s a tőle művelt fajokban dolgozott, ő is a vidám hangban s a magyar élet vonzó rajzaiban remekelt. A történeti regény terén egyidejüleg lépett fel Jósikával (az ő Szirmay Ilonája is 1836. jelent meg, mint Jósika Abafija). Első tört. vigjátéka, A király Ludason, 5. felv. (1837), mely párszor szinre is került, kerek szerkezetével már mutatta hivatását a szini költészetre. Legnagyobb hatást tett a Peleskei nótárius c. bohózata, mely a Gvadányi költeményén alapszik. 1838 okt. 8. adták először a Nemzeti szinházban s azóta 1874-ig 71-szer, ez évtől a népszinházban adják elő, s ma is műsoron van, mint a legnépszerübb magyar bohózat. A főalakot megtartotta Gvadányi után, csak még jobban kiképezte, pár kitünő genre-alakot adott hozzá, s a sok mulatságos helyzet, az élénk párbeszéd és a jókedvü homor mind a közönségnek, mind az irói köröknek tetszését kivivta. A magyar kisvárosi és vidéki élet komikus rajzában a magyar népszinmű csiráit kell tekintenünk, mert Szigligeti néhány évvel később (1843) a Gaal bohózata népies elemeinek sikerén buzdulva, alkotta meg Szökött Katonáját. Gaal e darabját 1861. átdolgozta. Vigjátékai közül legnagyobb tetszést aratott a Szerelem és champagnei (5 felv., megj. az Árvizkönyvben 1839., adták a Nemzeti szinházban). Egyéb szindarabjai: Pazar fösvények (vigj. 3 felv., Pest 1840); Két Julia (vigj. 3 felv. 1841); Szvatopluk (szomoruj. 4 felv. 1843, először adták 1839 febr. 23., ezek a Szinműtárban); A vén sas (bohózat 4 felv. 1844). Nem jelentek meg: Ecsedi tündér, regényes vigj. 3 szakaszban (Jósika Miklóssal együtt 1839); Tatárfutás, énekes bohózat 1839, stb. Későbbi szinművei nem arattak olyan sikert, mint a Nótárius. Fordította a Zalameai birót Calderon után s megirta 1858. a Vasárnapi Könyvtár számára a Gróf Benyovszky Móric élete és viszontagságait (1857), Rontó Pál élete és viszontagságait (1857) és Peru felfedezése és elfoglalását (1858). Első beszélyeivel ő hozta divatba az alföldi képeket és történetkéket, s a betyárromantikát. Ilyen elbeszélései: Haramiacsók (Rajzolatok 1835), Hortobágyi éjszaka, Pusztai kaland. Kitünő Az alföld képe c. tájrajza; ez kezdi meg az Alföld kultuszát az irodalomban. Művelte az elbeszélések történeti fajtáját is. Hiresek voltak annak idején az Ólmosbotok és Tyukody uram borzasztó éjszakája c. szatirái, melyeket Szalkay Mété álnévvel adott ki az Athenaeumban, 1842. Munkáinak uj gyüjteményéből Abafi Nemzeti Könyvtára bocsátott ki három kötetet Gaal József összes művei c. a. 1881-82., bevezetésül Badics Ferenc tanulmányával, mely külön is megjelent (1881). - V. ö. Badics, Gaal József élete és munkái; Szinnyei, Magyar Irók; Szigligeti emlékbeszéde, Kisfaludy Társ. Évl. uj folyam III.; Salamon, Pesti Napló 1866, 49. sz.; Beöthy, Irodalomtörténet.

3. G. Miklós (gyulai), 1848-i honvédtábornok, szül. Szegváron Zala vármegyében 1799., megh. 1854 nov. 30. A bécsi mérnökakadémiában tanult, aztán Tokajban, Aradon, Velencében és Milanoban szolgált. A szabadságharc elején Somogy- és Zalamegyében a horvátok ellen végzendő mérnöki munkákkal volt megbizva, dec. 1-től fogva pedig mint honvédezredes, az aradi ostromot vezette. A kormány 1849 elején tábornoknak nevezte ki, de ő a belé helyezett bizalomnak nem felelt meg, mert midőn febr. 8. Theodorovics fölmentő sereget hozott, G. csata nélkül visszavonult. E miatt elmozdították ez állásából. Világos után halálra itélték és husz évi várfogságra kegyelmeztek meg. A fogságban elvesztette szeme világát. Nagy munkát irt rabtársaival együtt a forradalomról, melyet azonban az osztrák kormány 1861-ben lefoglalt. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

4. G. Sándor (csik-szt.-györgyi), 1848-i honvédezredes, szül. Csik-Szt.-Györgyön 1817 szept. 21., megh. Novarában, déli Olaszországban 1866 elején. Katonának nevelték, a kadétiskolában már tanítással is megbizták. 1842. mint hadnagy nyugalomba vonult. 1848. nagy részt vett a Kossuth-huszárok és a 12. honvédzászlóalj szerzésében és Háromszék védelmében. Földieinél nagy népszerüségnek örvendett. Résztvett a moóri, sepsi-sz.-györgyi és nyergeshegyi csatákban. Miután Bem kiment az országból, egy ideig még tartotta magát. Sikerült kimenekülnie, s Angliában és Konstantinápolyban bujdosott. 1860. Kossuth meghagyására magyar legiót alakított. 1861. azonban ellenszegült és Nápolynál elfogatott. Kiszabadult ugyan, de elméje elborult és nemsokára meghalt. 1848. több katonai szabályzatot és utasítást adott ki a magyar katonaság részére.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is