Gablenz
Lajos Károly Vilmos báró, tábornok, szül. Jenában 1814 jul.
19., megh. Neumünsterben, Zürich mellett, 1874 jan. 28. Atyja szász tábornok
volt, ő is ott kezdte pályafutását, de már 1833. osztrák szolgálatba lépett.
1848. előbb Olaszországban szolgált, azután Magyarországon mint Schlick
táborkarának vezetője. Neki tulajdonították a Mészáros fölött Kassánál kivivott
győzelem érdemét. Mint ezredesre a béke idején több izben diplomáciai
küldetéseket is biztak reá. 1855. Jassy parancsnoka volt, midőn az osztrák
sereg a dunai fejedelemségeket megszállotta. 1859. ugy Magentánál mint
Solferinónál különösen a visszavonulás biztosítása körül tünt ki. 1864. ő volt
vezére a Dánia ellen küldött osztrák hadtesteknek. Szerencsésen csatázott
Oberselknél és Oeverseenél. 1865. a gasteini szerződés értelmében Holstein
helytartója lett, de onnét már 1866 jun. elején kénytelen volt a poroszok elől
kivonulni. Az 1866-iki háboruban ő vivta ki az egyetlen győzelmet a poroszok
fölött, jun. 27., Trautenaunál. Másnap azonban ugyanott vereséget szenvedett.
Ennek dacára a cs. kir. hadsereg egyik legkiválóbb vezérének tartották és 1867.
Horvátország, 1869. pedig Magyarország fő hadiparancsnokának nevezték ki. 1871.
nyugalomba lépett. Pénzügyi zavarok okozták, hogy a nagy tekintélyben álló,
közkedveltségü katona öngyilkosságot követett el. V. ö. Innek, Aus dem Leben
des Gen L. Freiherrn v. Gablenz (Bécs 1874); Sybel, Gründung des deutschen
Reiches (IV-V. köt.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|