Gábor

1. (Gabriel ille Hungarus) hires magyar költő Mátyás király idejében. Róla az egykoru Arnoldus de Bavaria értesít Liber singularis de arte poetica cimü munkájának előszavában (Kln 1492), azt irván, hogy e Gábor oly szerencsével készíti született nyelvén, honfitársai gyönyörüségére a legválasztékosabb dalokat és versezeteket, hogy hir szerint ama felséges Mátyás is, a magyarok nagy tudományu királya, szabad óráiban gyakran szokott rajtok vidulni; egyébként Gábor abban fáradozik, hogy urának erényeit és hadait latin és magyar nyelven megénekelje. Amint látható, G. tanult humanista volt, s epikus énekeivel aligha a hegedősök naiv módjához csatlakozott, hanem alkalmasint a krónikák valószerüségét követte. Különben verseiből semmi sem maradt fenn. Az idézet latinul olvasható Szinnyeinél, Magyar Irók III. 921., latinul és magyarul Toldy Költészettörténetében, 93. l.

2. G. Áron, az 1848-49. szabadságharc hőse, székely katonacsaládból született Berecken 1810 körül, elesett 1849 jul. 2. Már mint gyermek nagy előszeretetet mutatott a szerszámok készítése iránt, örökké rajzolt, furt, faragott. Mint katona Gyulafehérvárott szolgált a tüzérségnél, hol minden idejét a szakkönyvek tanulmányozására fordította. Sikerült is neki - kis mintákban - ágyukat és lövegeket előállítani. Hazakerülve, mint nyugalmazott altiszt békén élt, mig a nemzetiségi mozgalom egész Erdélyt fel nem kavarta. 1848 novemberben már egész Erdély elveszett a magyar ügyre nézve. Még csak Háromszék nem hódolt meg. Sepsi-Szt.-Györgyre nov. 28-ra gyülést hivtak össze, hogy Puchner cs. kir. kormányzó proklamációjára, melyben a székelységet a császári kormányhoz való állásra szólította fel, választ adjanak. A gyülésen nem hiányzott ugyan az akarat az ellenállásra, de a nép nagyon le vol hangolva az eddigi kudarcok miatt, melyeknek okát abban látták, «hogy nincs ágyu, nincs munició». G. már október óta egy kovácsműhelyben öntött két hatfontos vaságyut és akkor éppen azok felszerelésén dolgozott. Elképzelhetni, milyen volt a meglepetés, midőn a főtisztek lehangoló beszéde után egy báránybőr ködmenes, füstös arcu atyafi, két ember vállára támaszkodva fölemelkedett és kigy kiáltott: «Van ágyu, van puskapor, még csak egy koppintás hiányzik az ágyu mozdonyán. Pénzre nincs szükség, mindenki lássa el magát élelemmel.» Mindjárt három tábort alkottak, és G. ágyuját más másnap a hidvégi csatában felszentelték. Ott győztek, még a Barcaságba is betörtek és több csatában leverték Heydte tábornokot. A székelység fegyverben állott, midőn Bem megérkezése uj fordulatot hozott létre a hadviselésben. 1849. G. még 60 ágyut öntött. Sok csatában vett részt és mint őrnagy esett el a kökösi hid és Uzon közt. 1893 jul. 31. emléktábláját leplezték le az eresztevényi temetőben. V. ö. Vasárnapi Ujság 1893-34. sz.

Forrás: Pallas Nagylexikon