Gagern

1. Frigyes Balduin, báró, németalföldi tábornok, szül. Weilburgban 1794 okt. 24., elesett 1848 ápr. 20. Miután a párisi école polytehnique-t elvégezte, az osztrák hadseregbe lépett s 1813. részt vett a drezdai, kulmi és lipcsei csatákban. Ezután hollandi szolgálatba lépett s végigküzdötte az 1815-iki hadjáratot. A hollandi hadseregben gyorsan emelkedett s 1844. tábornokká lett. 1848. elején szabadságra ment Németországba s éppen Badenben időzött, midőn ott a Hecker-féle mozgalom kitört. A badeni kormány fölszólításának engedve, a kormánycsapatok élén a felkelők ellen vonult, de a Scheidecknél történt összeütközésben elesett. V. ö. Gagern Henrik, Das Leben des Generals F. von G. (Lipcse 1856-57, 3. köt.).

2. G. Henrik Vilmos Ágost báró, német államférfiu, szül. Bayreuthban 1799 aug. 20-án, megh. Darmstadtban 1880 máj. 22. 1812-14-ig a müncheni katonai iskolának volt növendéke s 1815. mint hadnagy vett részt a waterlooi ütközetben. 1832. tagja lett a bajor képviselőháznak, melyben helyét 1848-ig megtartotta. 1848 május 19-én a frankfurti birodalmi gyülés elnökének választotta. Ő volt az, ki, midőn a német birodalmi kormányzói állás betöltéséről volt szó, a parlament figyelmét János osztrák főhercegre fordította, habár más oldalról minden módon arra törekedett, hogy a német császári korona a porosz királynak ajánltassék fel. 1848 december 16. átvette a birodalmi miniszterium vezetését s azon indítvánnyal lépett fel, hogy Németország alakuljon szövetséges állammá Poroszország vezetése alatt, melyhez Ausztria csupán mint szövetséges állam kössön uniót. Midőn a porosz király a felajánlott császári koronát visszautasította, G. a birodalmi gyülésből kilépett s miután egyideig még a porosz politika érdekében sikertelenül működött, birtokaira vonult vissza, majd a szerencsétlen holsteini háboru után, melyben mint őrnagy vett részt, Heidelbergába tette át lakását. Az 1859. osztrák-francia háboru után teljesen elfordult Porosztországtól s Ausztria pártjára lépett. 1864-1872-ig a hesszeni nagyhercegséget képviselte a bécsi udvarnál s miután ezt az állást beszüntették, Darmstadtba vonult vissza. Legidősebb fia, G. Frigyes Balduin (szül. 1842) a német birodalmi gyülés tagja.

3. G. János Kristóf Ernő, báró, német politikai iró és államférfiu, szül. Kleinniedesheimban (Worms mellett) 1766 jan. 25., megh. 1852 okt. 22. Miután jogi tanulmányait Lipcsében és Göttingában elvégezte, nassau-weilburgi államszolgálatba lépett s 1791. párisi követ, később pedig miniszterelnök lett. 1811. Napoleon egyik rendelete folytán kénytelen volt állását elhagyni s erre Bécsbe távozott, ahol János főherceggel és Hormayrrel különösen Tirol felkelését készítette elő. 1813. az orosz-porosz főhadiszálláson, majd Angliában működött, ahol az orániai herceg érdekében fáradozott. Midőn ez Napoleon bukása után Hollandiába visszatért, G. mint Hollandia követe 1815. a bécsi kongresszuson Angliával és Ausztriával egyetértve arra törekedett, hogy Belgium Hollandiához csatoltassék s ily módon egy középállam alakuljon Franciaország és Poroszország között 1815-18. Hollandiát képviselte a német szövetséggyülésen. Munkái közöl a kiválóbbak: Mein Anteil an der Politik (4 köt., Stuttgart 1822-33 és 2 pótkötet Lipcse 1845); Die Resultate der Sittengesch. (2. kiad. 4. köt., Stuttgart 1835-37); Die Nationalgesch. der Deutschen (két kiadás, Frankfurt 1825-26, 2 köt.); Kritik des Völkerrechts mit praktischer Anwendung auf unsere Zeit (u. o. 1840). V. ö. Treitschke, Historische und politische Aufsätze (1 köt., Lipcse 1871).

4. G. Miksa, báró, az előbbinek legfiatalabb öccse, szül. Weilburgban 1810 márc. 26., megh. 1889 okt. 17. 1829-33. hollandi államszolgálatban működött. 1848. mint a német birodalmi gyülés tagja, bátyja törekvéseit támogatta; később belépett a német külügyminisztériumba mint alállamtitkár, 1851. áttért a kat. vallásra s 1854. Bécsbe ment, hol 1855. a külügyminisztérium kereskedelmi politikai osztályának vezetőjévé nevezték ki. E téren 1874-ig működött poroszellenes és klerikális szellemben. 1881. tagja lett az urak-házának.

Forrás: Pallas Nagylexikon