Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Gaia... ----

Magyar Magyar Német Német
Gaia... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Gaia

(Gaea), a föld istenasszonya, kinek a különféle teogoniákban kiváló szerep jutott. A homérosi teogoniában nem szerepel ugyan, bár Homéros már személyesítve ismeri. Hésiodos teogoniájában elsőnek lett a Chaos után s férfi nélkül szülte Uranost (ég), a hegyeket és Pontost (tenger); Uranosszal nemzé a hat titánt és titanidát, a kiklópszokat és a százkezüeket s midőn Uranosra gyermekeinek bebörtönzése miatt megharagudván, fiával, Kronosszal megölette, Uranosnak reá hullt vérétől szülte az erinniákat, gigászokat, és a melios-nimfákat (numfai meliai = fák nimfái), kiktől az emberi nem származott, fiával Pontosszal, Nérust, Thaumást, Phorkyst, Kétót és Eurybiát. Még más félelmetes szörnyek is származnak tőle, mint Týphón, Antaios, Tityos, mondják továbbá az autoktónok anyjának is, minők p. Pelasgos, Erechteheus, Kekróps stb. Kronosra is megharagudván, Zeust segíteni trónra, majd a gigászok és olimposzi istenek harcában játszik kétes szerepet, mit a földi erők ellentétesnek látszó működéséből szoktak magyarázni. A kultuszban - későbbi hagyományok szerint - főkép a mindenség anyjának tisztelték, ki szülötteit táplálja s áldással halmozza el, de halálistennőnek is, mert gyermekeit visszakivánja s keblébe rejti, a boszuló istennőnek, mert a holtak árnyai a föld mélyében kerülnek itélet alá - mint ilyennek szobra volt az Areopagoszon, - jós istenségnek, mert a belőle felszálló gőzök lelkesítettek jóslásra s mint ilyent tisztelték Zeus mellett különösen Olimpiában, Aigaiban, Dodonában és Delfiben. Athénben kiváltkép mint a gyermekáldás istenségét tisztelték s ezért a menyegzőkön törvény szabta meg számára az áldozatot; áldoztak neki még temetés után, valamint szárazság idején is hozzá folyamodtak. Rendes áldozati gyümölcs és gabona. Később a költők azonosíták Kybelével s Déméterrel. A neki megfelelő istenség a rómaiaknál Tellus. A legrégibb görög művészetben majdnem csupán mint Erichthoniosnak és a gigászoknak anyja szerepel. A későbbi művészet rendszerint a földön heverve ábrázolja. Bőségszarut tart, ölében gyümölcs van, vagy pedig gyümölcsös kosár mellette; körülötte olykor kis gyermekek v. szarvasmarha, ritkábban kigyó, mint a földi istenek jelvénye. Pénzeken s medaillonokon is előfordul és pedig vagy magában, vagy Hélios és Saléné társaságában, vagy pedig Ókeanosszal. V. ö. Roscher, Lexikon der griech. u. röm. Mythologie (Lipcse 1886); Baumeister, Denkmäler des klass. Altertums (München és Lipcse 1889); Preller, Griech. Myth. (Berlin 1875); Welcker, Griech. Götterlehre (Göttinga 1857-63); Stark, De Tellure dea (Jena 1866).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is