(Gaea), a föld istenasszonya, kinek a különféle teogoniákban
kiváló szerep jutott. A homérosi teogoniában nem szerepel ugyan, bár Homéros
már személyesítve ismeri. Hésiodos teogoniájában elsőnek lett a Chaos után s
férfi nélkül szülte Uranost (ég), a hegyeket és Pontost (tenger); Uranosszal
nemzé a hat titánt és titanidát, a kiklópszokat és a százkezüeket s midőn
Uranosra gyermekeinek bebörtönzése miatt megharagudván, fiával, Kronosszal
megölette, Uranosnak reá hullt vérétől szülte az erinniákat, gigászokat, és a
melios-nimfákat (numfai meliai = fák nimfái), kiktől az
emberi nem származott, fiával Pontosszal, Nérust, Thaumást, Phorkyst, Kétót és
Eurybiát. Még más félelmetes szörnyek is származnak tőle, mint Týphón, Antaios,
Tityos, mondják továbbá az autoktónok anyjának is, minők p. Pelasgos,
Erechteheus, Kekróps stb. Kronosra is megharagudván, Zeust segíteni trónra,
majd a gigászok és olimposzi istenek harcában játszik kétes szerepet, mit a
földi erők ellentétesnek látszó működéséből szoktak magyarázni. A kultuszban -
későbbi hagyományok szerint - főkép a mindenség anyjának tisztelték, ki
szülötteit táplálja s áldással halmozza el, de halálistennőnek is, mert
gyermekeit visszakivánja s keblébe rejti, a boszuló istennőnek, mert a holtak
árnyai a föld mélyében kerülnek itélet alá - mint ilyennek szobra volt az
Areopagoszon, - jós istenségnek, mert a belőle felszálló gőzök lelkesítettek
jóslásra s mint ilyent tisztelték Zeus mellett különösen Olimpiában, Aigaiban,
Dodonában és Delfiben. Athénben kiváltkép mint a gyermekáldás istenségét
tisztelték s ezért a menyegzőkön törvény szabta meg számára az áldozatot;
áldoztak neki még temetés után, valamint szárazság idején is hozzá folyamodtak.
Rendes áldozati gyümölcs és gabona. Később a költők azonosíták Kybelével s
Déméterrel. A neki megfelelő istenség a rómaiaknál Tellus. A legrégibb görög
művészetben majdnem csupán mint Erichthoniosnak és a gigászoknak anyja
szerepel. A későbbi művészet rendszerint a földön heverve ábrázolja.
Bőségszarut tart, ölében gyümölcs van, vagy pedig gyümölcsös kosár mellette;
körülötte olykor kis gyermekek v. szarvasmarha, ritkábban kigyó, mint a földi
istenek jelvénye. Pénzeken s medaillonokon is előfordul és pedig vagy magában,
vagy Hélios és Saléné társaságában, vagy pedig Ókeanosszal. V. ö. Roscher,
Lexikon der griech. u. röm. Mythologie (Lipcse 1886); Baumeister, Denkmäler des
klass. Altertums (München és Lipcse 1889); Preller, Griech. Myth. (Berlin
1875); Welcker, Griech. Götterlehre (Göttinga 1857-63); Stark, De Tellure dea
(Jena 1866).
Forrás: Pallas Nagylexikon