Gajzágó

Salamon, az állami számvevőszék legelső elnöke, szül. Túrpásztón (Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye) 1830 febr. 2. Tanult Szamosujvártt, Pesten, a jogot Pozsonyban. Ezután gr. Széchenyi István mellett patvarista volt, majd később a Zrinyi-féle honvédzászlóaljba állott s mint hadnagy több alföldi csatában vett részt. A moóri ütközetben, mint hadi fogoly az ellenség kezébe került. Gyalog vitték Bécsbe, innen pedig Königgrätzbe. Itt volt 1849 okt. végeig. Kiszabadulása után Sali Bánk név alatt leginkább a Nagy Ignác szerkesztette Hölgyfutárba irogatott szépirodalmi cikkelyeket. Majd Békéssy cimen szomorujátékot irt, melyet 60 darab arannyal jutalmaztak és nemcsak Kolozsvárt, hanem Pesten is előadták. Irt ezenkivül még More és Majláth Margit cimen szomorujátékot. Több publicistai cikk is jelent meg tollából. 1861. Belső-Szolnok vármegye főjegyzője lett, 1863. Szamosujvár város a nagyszebeni tartománygyülésbe követnek választotta, de ő ismételt megválasztása dacára sem ment be a törvénytelen gyülésbe. Az utolsó kolozsvári (1865) és a pesti közös országgyülésen (1866-1870) mint szamosujvári követ szerepelt; előbb a ház jegyzőjévé, 1866. pedig alelnökévé választották. 1867. képviselői állásának megtartása mellett Belső-Szolnok vármegye főbirája lett, 1870. pedig az ujonnan felállított számszék elnökévé nevezte ki a király. Ez állásában működött 1892-ig, mikor is előbb valóságos belső titkos tanácsossá, majd a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. V. ö. Vasárnapi Ujság 1869. évf., Arménia III. évf. és Gopcsa László dr. cikkét az Ország-Világ 1892. évfolyamában.

Forrás: Pallas Nagylexikon