Galagonya

(gelagunya, geregenye, gelegenyetüske, gelegonya stb. eltérő kiejtéssel, növ., Crataegus Tourn.), erdőszéleken növő tövises bokor az almafélék csoportjából, mintegy 65 faja az É-i földgömb mérsékelt vidékén nő. Levele tojásdad, de többé-kevésbbé karéjos. Sátorvirágzata sokvirágu, gyakran fehér; almagyümölcse piros, ritkábban fekete, bogyónemü. A gyümölcs husában 2-5 csontburokja van, azaz a G. gyümölcse csonthéjas alma (v. ö. Almafélék). Kerítésben is gyakori, de a gyümölcsös kertek mellé ültetni nem tanácsos, mert sok rajta élő bogár és gomba a gyümölcsfákon is megél s a kerítésből rájok is könnyen átmehet. Fája szerszámnak és esztergályos munkára alkalmatos. Kérge sárgára és barnára fest. Gyümölcse októberben megpuhul s ekkor ehető vagy a sertésnek adható. Hazánkban 5 galagonya-faj nő, de némelyik fajnak változatos alakköre van (v. ö. Borbás, Az egyanyás galagonya classificatioja, Erdész. Lapok 1882). Közönséges a Cr. Oxyacantha L. (csere-G.) meg Cr. monogyna Jcq. (egyanyás G.) a rómaiak spina albá-ja. Jellemző hazánkban a Cr. nigra W. et Kit., Cr. melanocarpa M. Bieb. Magról szokás szaporítani, de az őszkor elültetett mag csak a második tavaszra kel ki. A Cr. monogyna is hasonló, de mintegy 14 nappal később virágzik. A Cr. sanguinea Pall. (vérszin G.) A Cr. crus galli L.) kakasláb-G.) észak-amerikai, 2-6 m. magas, hosszutövisü bokor. Levele tojásdad ékalaku, fürészelt bőrnemü. Gyümölcse gömbölü, kemény, téglaszinü. Ezeket és még több más fajt diszbokornak ültetik, v. ami vad fajunkra oltják. Cr. Pyracantha, l. Madárbirs. - Cr. Azarolus L., l. Azarolfa. V. ö. Görner, Der Weissdornzaun von C. monogyna (2. kiad., Berlin 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon