Galerius

Valerius Maximianus Jovius, római császár, illir származásu, ifju korában pásztor volt, Szerdikában (most Szófia) született az ujabb Dácia területén, ahova anyja a régi Dáciából költözött át a gótok elől. Vitéz katona volt, de nyers, heves és szenvedélyes, a tudományok megvetője és pogány babonáskodásra hajlandó maradt még a császári trónon is, melyre Diocletianus kr. u. 293. emelte őt fel, azután fiává fogadta, nőül adta neki leányát, Valeriát s reábizta a dunai határvonal (limes) védelmét és Trácia kivételével az egész Balkán-félsziget kormányzását Noricummal és Krétával együtt. A Dunánál a karpok adtak neki dolgot, 296-297. pedig a persák ellen küzdött előbb szerencsétlenül, de végül diadalmasan, ugy hogy Mezopotámia visszaszerzésén kivül még öt uj kerülettel gyarapodott a birodalom a Tigris forrásvidékén. Diocletianus visszavonulása után (305) a «caesar» cimet «augustus» cimmel cserélte föl és egész Kelet uralmát kezében tartotta mind haláláig, mig nyugaton öt augustus is versengett egymással. A fanatikus anyától nevelt G.-nak nagy része volt az utolsó keresztényüldözésben, melyet ő szüntetett meg legkésőbben, borzasztó betegségtől megtörve, kevéssel halála előtt, mely Szerdikában érte őt utól (311 máj.).

Forrás: Pallas Nagylexikon