Galgóc

nagyközség Nyitra vármegye galgóci j.-ban, a Vág mellett, (1891) 689 házzal és 7216 lakossal, közte 483 magyar, 1185 német és 5526 tót; hitfelekezetre nézve 5832 róm. kat., 112 ág. evang. és 1266. izraelita. G. a járási szolgabirói hivatal székhelye, van járásbirósága és adóhivatala, takrékpénztára, hitelintézete, pénzügyőrsége, könyvnyomdája, alsófoku ipariskolája, ferencrendi kolostora (1465 óta), vasuti állomása (a m. kir. államvasutak galanta-zsolnai és pozsony-galgóci vonalának csomópontja), posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Lakói élénk kereskedést üznek fával, faeszközökkel és marhával. G. hajdan a markomannoknak a hunnok betörései ellen jól megerősített végvára volt, melynek ma is látható Lehel-tornya a népmonda szerint Lehel kun vezértől nyerte nevét, de inkább török minaretnek látszik. G. vára Nyitra bevétele után Árpád kezére került, de a XIV. században Csák Máté birtoka volt; halála után a korona tulajdonába került, de V. László 1456. Ujlaky Miklósnak adományozta. Az Ujlakyak kihalta után (1613) ismét a fiskusra került, de ettől 180,000 frtért megvette Thurzó Elek. A Thurzók korában könyvnyomda és prot. középiskola is volt itt. 1663. a törökök elfoglalták és egész vidékét elpusztították. 1703 okt. 29. Schlick császári vezér elfoglalta, nov. 29-én azonban a szövetséges magyar rendek a császáriaktól visszavették. Forgách Simon Rákóczi hivei közé tartozván, G.-ot elveszté, mely ekkor ismét a király kezébe került, ki azt 1715. gr. Erdődy Györgynek adományozta, kinek utódai ma is birják, Erdődy József a várat egészen átalakíttatta, mely ma is gazdag gyüjteményeket, könyv- és képtárat rejt magában; a kastélyt szép park övezi. V. ö. Komáromy András, G. hadi fölszerelése 1622. (Századok 1889, 403. l.); Véghely Dezső, A G.-i levéltár (Századok 1876, 576. l.).

Forrás: Pallas Nagylexikon