Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Galgóczy... ----

Magyar Magyar Német Német
Galgóczy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Galgóczy

1. Antal, a 71. gyalogezrred tulajdonosa, altábornagy, szül. Sepsi-Szt.-Györgyön 1837. A gráci hadapród-iskolából alig 20 éves korában mint hadnagy lépett be az osztrák hadseregbe. 1859. és 1866. mint vezérkari tiszt szolgált. 1878. Boszniában szolgált mind dandárnok és a politikai hatóságoknak is volt főnöke, akik szigora dacára megkedvelték. 1891. valóságos belső titkos tanácsosi cimet kapott. 1893 óta a gácsországi erődítvények és a határszélen felállított lovasság vezére volt; jelenleg a 12. hadtest parancsnoka Nagy-Szebenben.

2. G. Ferenc, hittudor, szül. Galánthán, megh. 1798. A teologiát Bécsben a Pázmány-intézetben és Rómában végezte, 1752. volt Pápa város plebánosa, azután pozsonyi, majd esztergomi kanonok és a bécsi Pázmáneum igazgatója. Halotti beszédeit Katona József is említi; ezek közül három jelent meg, az elsőt mondotta I. Ferenc fölött Pozsonyban 1765. (megjelent u. o.), a másodikat Bathianai Lajos gróf fölött u. o. 1766., a harmadikat Bathiani Lajos gróf fölött u. o. 1766., a harmaikat Gusztini János nyitrai püspök temetésekor 1777. Nyitrán, megjelent N.-Szombatban 1777. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

3. G. Károly (salgó-galgóci és ecsegi), gazdasági iró, született Lápafőn, Tolna vármegyében, 1823 jan. 27., hol atyja ref. lelkész volt. Középiskoláit a gyönki s a nagykőrösi gimnáziumban, jogi tanulmányait a pozsonyi jogakadémián végezte. A mezőgazdaság iránt különös hajlamot érezvén, 1843. beutazta hazánk legjelesebb uradalmait és azután az orsz. m. gazdasági egyesületnél fennállott vizsgáló-bizottság előtt a mezőgazdasági ismeretekből szigorlatot tett s erről oklevelet nyert. Azontul 1848-ig Fényes Elek oldalán segédképen működött és 1846. az ügyvédi vizsgát tette le. 1848. a belügyminiszterium statisztikai osztályába rendes tagul nevezték ki. A szabadságharcban mint ujoncozó biztos s utóbb mint százados számos ütközetben vett részt, fegyverét pedig 1849 aug. 20. tette le Boros-Jenőn, minek megtörténte után Nagy-Kőrösre ment hol a ref. liceumban a mezőgazdasági és természetrajzi tanszéket foglalta el, melytől azonban a szabadságharcban való részvétele miatt eltiltották. Ekkor jogászbérlő lett, de már 1853. Pestre költözvén, irodalmi munkásságot fejtett ki és különösen az orsz. m. gazd. egyesületben s az iparegyesületben működött. 1858. a m. tud. akadémia levelező tagjává választotta. 1859-60. a ref. papnevelőben a gazdaság első titkára lett, mely hivatalát 1865-ig viselte, mire a Viktória bizt. társaság vezérigazgatójává választotta, minek következtében Kolozsvárra költözött, hol 1873-ig maradt. Ez évben lakását ismét Pestre helyezvén át, azóta saját magán gazdasági ügyei mellett idejét lelkes odaadással a m. tud. akadémiának, az orsz. m. gazdasági egyesületnek, a közügyeknek s az irodalomnak szenteli. Székfoglaló értekezését a tudományos akadémiában 1859 május 16. A mezőgazdaság a tudomány mai szinvonalán cim alatt tartotta. Szerkesztette a Falusi Gazdát 1859-60., az Iparosok Lapját 1859-60. a Nemzetgazd. Közlönyt 1876., többféle naptárt s az Emléklapokat a magyar nemzet ezredéves ünnepére 1892. Kiváló irodalmi specialitásai G.-nak emlékbeszédei és életrajzai, melyeket főleg a mezőgazdaság kitünőségei fölött, részint az orsz. m. gazd. egyesületben, részint a m. tud. akadémiában tartott, ill közölt. Munkái: Népszerü gazd. földmivelés vagy gazd. föld-, növény- és munkaismeret, figyelemmel a viszonyokra, melyek hazánkban a földbirtokra nézve állanak (Pest 1845); Mezei gazda, népszerü gyám- és vezérkönyv, a mostani viszonyokhoz alkalmazva (Pest 1854, 4. köt., 2 cimkiadás 1855, 3. cimkiadás 1859, 4. jav. és bőv. Reischer Endre átdolgozásában 1865. 2 köt., 5. kiadás Budapest 1884). Kertészet kézikönyve. Tüzetes utasítás a konyhakertészet, virágmivelés és gyümölcstenyésztés körében (Pest 1854, 2. kiad., átnézte és jegyzetekkel bőv. dr. Farkas Mihály 1865., 3. kiadás 1874., 4. kiad. 1880. Budapest). Magyarország, a szerb vajdaság és temesi bánság mezőgazdasági statisztikája. Hivatalos és magánuton gyüjtött legujabb adatok nyomán (Pest 1855); A földmivelés és állattenyésztés (Koppe J. G. munkájának 7-ik kiadása után németből ford., Pest 1855); Mire nevelje a magyar ember gyermekeit? (Nevelési kalauz a különböző életpályákra, Pest 1859); Uj iparrend az osztrák birodalomban (Pest 1860); A szenvedelmes dinnyész (Szontágh Gusztáv után a 2. kiadást ujból átnézte és megbővítette. 3. kiadás 1860); Pabst kalauza a szarvasmarhatenyésztésre (németből ford. Császár Ferenc, a Magyarországot érdeklő jegyzetekkel ellátta G. K., Pest 1860); Gazdasági kis tükör (kiadja az orsz. m. gazd. egyesület, Pest 1865, 5. kiadásban a bevezetést s a növénytermelést dolgozta át); Határrendőri törvényjavaslat (Budapest 1874); A székely kérdés (Budapest 1874); Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye monográfiája, tört., föld- és természetrajzi, közhatósági, társadalmi, nemzetgazdasági, régi és ujkori leirása (Budapest 1876-77, 3 köt.); Az erdőségek és befásítás fontossága Magyarországra, éghajlati és nemzetgazd. tekintetben (Budapest 1877, a m. tud. akadémia által 80 arannyal jutalmazott pályamű); Az alföldi aszályosság levalószinübb okai és hatásának természetszerü mérséklése (Budapest 1878); A II. orsz. gazdaértekezlet 5-ik kérdése: A gazdasági munkáskérdés a gazdaság mostani körülményei közt (Budapest 1879); Az orsz. m. gazd. egyesület emlékkönyve. A hazai mezőgazdaság előmozdítása s az e célra alakított egyesület sikere körül szerzett érdemek hálás emlékezetben tartására. Kiadja az orsz. m. gazd. egyesület (Budapest 1879-91., 6 füzet). E munka az orsz. magy. gazd. egyesület történetét és 114 életrajzot tartalmaz. A telepítés kérdése Magyarországon (Budapest 1880); Az ipar fontossága Magyarországon, hátramaradásának okai és előmozdításának eszközei (Budapest 1880, a hazai ipart pártoló és terjesztő egyesület által 200 frt dijjal jutalmazott pályamű); A haszonhajtó szőllőmivelés leglényegesebb fogásai (Budapest 1882); Gazdasági rendszer az erőelforgácsolás hibái és a nagyban termelés előnyei szempontjából (Budapest 1882); Emlékirat a magyar nemzet ezredéves ünnepe tárgyában (Budapest 1890). Kéziratban van: Pestmegye legujabb rövid leirása a 1890. népszámlálás adatainak felhasználásával és Nagy-Kőrös város leirása. V. ö. Szinnyei J. Magyar Irók.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is