Galilea

(Galil a. m. kerület, t. i. a pogányok kerülete), az asszir fogság (721) előtt a Naftali, Aser és Zabulon törzsek osztályrésze Kánaán északi táján, a római korban Palesztinának legészakibb provinciája (Galilaea). Fölosztották az északi hegyes Felső G.-ra, melyet a fogság alatt letelepedett idegen lakosokról a zsidók Pogány G.-nak is neveztek, s melynek mészkőhegyei 1300 m.-ig nyultak, és a termékenyebb, sik, déli Alsó G.-ra. Legtermékenyebb és legnépesebb része az Ezdrelon vagy Jezreel sikság (a Kison völgye) és a Genezaret tó környéke. Lakosai bátrak, vitézek és szorgalmasak voltak, de nyersek s azért a zsidók megvetették őket, amit a vallási szakadás még fokozottabbá tett. Nyelvjárásuk is megkülönböztette őket a zsidóktól. Nevezetesebb városai: Tiberiász a régibb és Szefforisz a későbbi főváros. Názáret és Kapernaum, Jézus Krisztusnak születéséről és csodatételeiről emlékezetesek. Jotapata, melyet Josephus Flavius védelmezett a zsidó háboruban stb. (Guérin, Description historique, géographique et archéologique de la Galilée. Páris 1880, 2 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon