Galimberti

Lajos, pápai diplomata, szül. Rómában 1836 ápr. 25. Mint a római papnevelő intézet növendéke, a bölcselet, hit- és jogtudomány doktora lett. Pappá szenteltetvén, a Collegium de propaganda fide intézetében, továbbá a római papnevelőházban és az egyetemen az egyháztörténelmet adta elő. IX. Pius 1868. a lateráni székesegyház kanonokává, majd házi főpapjává nevezte ki. XIII. Leo a segnatura e giustizia papale szavazó prelátusává és a szt. Péter főtemplom kanonokává, később pedig a rendkivüli egyházügyek kongregációjának másod-, kis idő mulva pedig első titkárává nevezte ki. G. jelentékeny szerepet játszott ama diplomácia tárgyalásokban, melyek a pápai szék és Poroszország közt a májusi törvények és egyéb egyházellenes intézkedések miatt hosszu ideig tartó küzdelem után békére vezettek. Ő dolgozta ki XIII. Leó részére a Károly-szigetek ügyben Spanyol- és Németország közt kitört viszály elintézésre vonatkozó ügydarabokat, is, melyben a pápa mint békebiró szerepelt. 1887. márc. berlini rendkivüli követ; u. a. év máj. bécsi nuncius lett, hol 1889. érsekké szentelték; 1892. dec. biborossá tették. 1893. megkapta a Szt. István-rend nagykeresztjét.

Forrás: Pallas Nagylexikon