Galluszsav

(trioxibenzoesav) C₆H₂(OH)₃COOH.H₂O. Benzolszármazék; a benzolból ugy származtatható, ha abban 3 hidrogén helyét hidroxillal (OH), egyet pedig karboxillal (COOH) pótlunk. Felfedezője Scheele (1875), közelebbről Pelouze s. Liebig (1834) vizsgálták meg. E sav némely növényben előfordul; képződik a tanninból, ha annak vizes oldatát savval v. luggal főzzük A tannin vizes oldatának erjedésekor és penészedésekor is képződik. Előállítása a tanninból történik, ennek vizes oldatát hig kénsavval főzzük, amikor is a tannin vagyis digalluszsav viz felvétele folytán G.-vá alakul. Az oldat lehülésekor a G. kikristályosodik és átkristályosítva megtisztítható. Szintelen tűalaku kristályokból áll; ize savanykás fanyar; hideg vizben kevéssé (130 sr.), forróban könnyen (3 sr.) oldódik, alkoholban és éterben jól oldódik. A hevítéskor előbb kristályvizét veszíti, magasabb hőmérséken azután elbomlik széndioxidra s pirogallolra. Egy alju sav; sói a galluszsavsók v. gállátok. Vizes oldatához fölös lugot elegyítve, az mohón oxigént vesz fel a levegőből és a folyadék sötétbarna szinüvé válik. Oldata ferrisóktól kékesfekete szint ölt; a tannintól eltérően a fehérje s enyvoldattal csapadékot nem ad. Különösen a pirogallol előállítására és fotografiai célokra használják. L. még Cserzőanyagok.

Forrás: Pallas Nagylexikon