Gálszécsi
István, reformátor és iró. Tanult Bécsben 1524., Krakóban
1526., mely egyetemen 1528 szept. 16. nyert borostyánkoszorus tudományi
rangfokozatot; 1529. kassai tanító, tanítványai közt volt Batizi András is. A
Perényi védelme alatti reformátorok, Siklósi és Sztárai hatására az uj hitre
tért; 1532. ment Vittenbergába, hol Farkas Andrással hű barátságot kötött.
Hazajövén, gálszécsi iskolamester lett. Fő pártfogója fogságba jutása után
(1542) déli Magyarországba vonult s Gyulán viselt tanítói és prédikátori
tisztet. Róla tanítványa, Batizi 1550. mint holtról emlékezik. Művei: Énekes
könyv, Krakó 1536. Ajánló levele Perényi Péterhez, Abauj és Temesvár
főispánjához, mecenásához, kelt Gálszécsen 1536 ápril 4. Ez a legrégibb magyar
énekes és kótás könyv, csak 4 levélnyi töredéke maradt fenn Ágoston József
birtokában. A keresztényi tudományról való rövid könyvecske (Krakó 1538). E
káté egyetlen példánya a nagy-enyedi ref. könyvtárban megvolt s az 1849-iki
veszedelemben pusztult el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|