Gálszécsi

István, reformátor és iró. Tanult Bécsben 1524., Krakóban 1526., mely egyetemen 1528 szept. 16. nyert borostyánkoszorus tudományi rangfokozatot; 1529. kassai tanító, tanítványai közt volt Batizi András is. A Perényi védelme alatti reformátorok, Siklósi és Sztárai hatására az uj hitre tért; 1532. ment Vittenbergába, hol Farkas Andrással hű barátságot kötött. Hazajövén, gálszécsi iskolamester lett. Fő pártfogója fogságba jutása után (1542) déli Magyarországba vonult s Gyulán viselt tanítói és prédikátori tisztet. Róla tanítványa, Batizi 1550. mint holtról emlékezik. Művei: Énekes könyv, Krakó 1536. Ajánló levele Perényi Péterhez, Abauj és Temesvár főispánjához, mecenásához, kelt Gálszécsen 1536 ápril 4. Ez a legrégibb magyar énekes és kótás könyv, csak 4 levélnyi töredéke maradt fenn Ágoston József birtokában. A keresztényi tudományról való rövid könyvecske (Krakó 1538). E káté egyetlen példánya a nagy-enyedi ref. könyvtárban megvolt s az 1849-iki veszedelemben pusztult el.

Forrás: Pallas Nagylexikon