Az érintkezés által létrejövő elektromosság tüneményeinek csoportja. A mult század vége felé Galvani megfigyelte, hogy egy imént leölt bizonyos célokra preparált béka teste rángatódzott, valahányszor egy közelében megindított elektromozó gép szikrát adott és egyidejüleg a test idegeit a boncoló késsel levezetőleg megérintették. A kisérletet sokféleképen variálva azt is tapasztalta, hogy a rángatódzás igen erősen történik, ha a béka testének idegei és izmai kétféle fémmel, a két fém meg egymással érintkezik. Galvani a rángatódzás okait az állati test elektromos töltésére - az állati elektromosságra - vezette vissza, mely az ő általa véghez vitt kisérletekben valószinüleg elég gyakran szerepelt is. Volta az okot a kétféle fém érintkezésében kereste; ő volt az első, ki a kontakt elektromosság tüneményeit tisztán előállította s igy e téren - eltekintve az impulzust nyujtó tünemény felfedezésétől - a G. tanának megalapítóját ő benne kell látnunk. Volta kutatásaiból azt következtette, hogy a különböző szilárd testek puszta érintkezése elégséges, hogy a két test ellentétes elektromossá váljék s felvette, hogy az érintkezés helyén egy elektromindító erő (l. o. lép föl, mely az egyesült elektromosságok szétválasztását okozza s addig tart, mig a két test érintkezik. Ő felfedezte továbbá, hogy a jó vezető szilárd testek (fémek) egy ugynevezet feszültségi sorozatot képeznek, mely sorozat a főbb anyagokra nézve a következő: Cink, ólom, ón, réz, ezüst, arany, platina, szén. E sorozatnak
bármely előbbre való tagja valamely utána következő taggal érintkezve, pozitiv,
az utóbbi negativ elektromosságu lesz. A szétválasztott elektromosságok
feszültsége, tehát az azt okozó elektromindító erő nagysága is, nem függ az érintkező
anyagok nagyságától és alakjától, sem az érintkező felületek nagyságától, hanem
egyedül az anyagok minőségétől és annál nagyobb, minél távolabb vannak azok
egymástól a sorozatban. A sorozatnak bárhány tagja érintkezik egymással, a
szélső tagokban mutatkozó elektromos feszültség olyan, mintha azok közvetlenül
érintkeznének (feszültségi törvény). A feszültségi sorozat elősorolt
törvényszerüségéből következik, hogy egy egyedül annak tagjaiból, az u. n.
elsőrendü vezetőkből alakított körben a működő elektromotoros erő az egyesült
elektromosságokat ugyan egymástól elválasztja, de hogy azoknak áramlása rögtön
bizonyos nyugalmi egyensulyállapottal végződik
Jelenleg ismeretes, hogy elektromos áram csak ugy és csak
addig létezhetik, mig első és másodrendü vezetők egymásra kémiai hatást
gyakorolnak, hogy az egyik fémnek, a feszültségi sorozatban előbbre valónak
okvetlenül a másodrendü vezetővel, v. annak részével vegyülni kell s hogy ezen
fémnek fogyasztása annál erősebb, minél erősebb az elektromos áram maga. A
Volta által megalapított kontakt elmélet ezen kémiai folyamatokat az elektromos
áram hatásának tekinti; szemben ezen elmélettel a Fabbroni által felállított s
de la Rive által tovább kifejtett kémiai elmélet magokat a kémiai folyamatokat
tekinti az elektromos áram forrásának. Mindkét elméletnek jeles nevü hivei
vannak s mai napig sem birták egyik elméletnek hivei sem saját elméletük
helyességét v. az ellenelmélet tarthatatlanságát kétségtelen adatokkal
bebizonyítani. De bármelyik elmélet legyen a helyes, annyi bzonyos, hogy a
galvánáram előállítása midig az áramot szolgáltató anyagoknak oly értelmü
kémiai vátozásával jár, mely változások alkalmával bizonyos munkaértéket
képviselő anyagok (szinített fémek, savak stb.) oly vegyületeket alakítanak,
melyeknek munkaértéke az előbbinél alacsonyabb, ugy, hogy a keletkezett
galvánáramot az eltünt kémiai munkaérték egyenértékének tekinthetjük. Puszta
elsőrendü vezetőkből, melyek kémiailag egymásra nem hatnak, galvánáramot
eszerint nem nyerhetünk s igy a feszültségi törvény teljes összhangban van az
energia megmaradásának törvényével. A sok jeles kutató között, kik uj
felfedezéssel gazdagítottak, megemlítjük e helyen Faraday-t, ki az elektromos
vegybontás törvényeit és az indukció tüneményeit, Ohmot és Kirchhoffot, kik a
róluk elnevezett fontos törvényeket fedezték fel, Amperet, ki Oersted véletlen
felfedezéséből kiindulva, vizsgálatai alapján a mágnesség elméletét
felállította és Aragoval egyetemben pedig az elektromagnetizmust fedezte fel.
Forrás: Pallas Nagylexikon