Galvanizmus

Az érintkezés által létrejövő elektromosság tüneményeinek csoportja. A mult század vége felé Galvani megfigyelte, hogy egy imént leölt bizonyos célokra preparált béka teste rángatódzott, valahányszor egy közelében megindított elektromozó gép szikrát adott és egyidejüleg a test idegeit a boncoló késsel levezetőleg megérintették. A kisérletet sokféleképen variálva azt is tapasztalta, hogy a rángatódzás igen erősen történik, ha a béka testének idegei és izmai kétféle fémmel, a két fém meg egymással érintkezik. Galvani a rángatódzás okait az állati test elektromos töltésére - az állati elektromosságra - vezette vissza, mely az ő általa véghez vitt kisérletekben valószinüleg elég gyakran szerepelt is. Volta az okot a kétféle fém érintkezésében kereste; ő volt az első, ki a kontakt elektromosság tüneményeit tisztán előállította s igy e téren - eltekintve az impulzust nyujtó tünemény felfedezésétől - a G. tanának megalapítóját ő benne kell látnunk. Volta kutatásaiból azt következtette, hogy a különböző szilárd testek puszta érintkezése elégséges, hogy a két test ellentétes elektromossá váljék s felvette, hogy az érintkezés helyén egy elektromindító erő (l. o. lép föl, mely az egyesült elektromosságok szétválasztását okozza s addig tart, mig a két test érintkezik. Ő felfedezte továbbá, hogy a jó vezető szilárd testek (fémek) egy ugynevezet feszültségi sorozatot képeznek, mely sorozat a főbb anyagokra nézve a következő: Cink, ólom, ón, réz, ezüst, arany, platina, szén. E sorozatnak bármely előbbre való tagja valamely utána következő taggal érintkezve, pozitiv, az utóbbi negativ elektromosságu lesz. A szétválasztott elektromosságok feszültsége, tehát az azt okozó elektromindító erő nagysága is, nem függ az érintkező anyagok nagyságától és alakjától, sem az érintkező felületek nagyságától, hanem egyedül az anyagok minőségétől és annál nagyobb, minél távolabb vannak azok egymástól a sorozatban. A sorozatnak bárhány tagja érintkezik egymással, a szélső tagokban mutatkozó elektromos feszültség olyan, mintha azok közvetlenül érintkeznének (feszültségi törvény). A feszültségi sorozat elősorolt törvényszerüségéből következik, hogy egy egyedül annak tagjaiból, az u. n. elsőrendü vezetőkből alakított körben a működő elektromotoros erő az egyesült elektromosságokat ugyan egymástól elválasztja, de hogy azoknak áramlása rögtön bizonyos nyugalmi egyensulyállapottal végződik

Jelenleg ismeretes, hogy elektromos áram csak ugy és csak addig létezhetik, mig első és másodrendü vezetők egymásra kémiai hatást gyakorolnak, hogy az egyik fémnek, a feszültségi sorozatban előbbre valónak okvetlenül a másodrendü vezetővel, v. annak részével vegyülni kell s hogy ezen fémnek fogyasztása annál erősebb, minél erősebb az elektromos áram maga. A Volta által megalapított kontakt elmélet ezen kémiai folyamatokat az elektromos áram hatásának tekinti; szemben ezen elmélettel a Fabbroni által felállított s de la Rive által tovább kifejtett kémiai elmélet magokat a kémiai folyamatokat tekinti az elektromos áram forrásának. Mindkét elméletnek jeles nevü hivei vannak s mai napig sem birták egyik elméletnek hivei sem saját elméletük helyességét v. az ellenelmélet tarthatatlanságát kétségtelen adatokkal bebizonyítani. De bármelyik elmélet legyen a helyes, annyi bzonyos, hogy a galvánáram előállítása midig az áramot szolgáltató anyagoknak oly értelmü kémiai vátozásával jár, mely változások alkalmával bizonyos munkaértéket képviselő anyagok (szinített fémek, savak stb.) oly vegyületeket alakítanak, melyeknek munkaértéke az előbbinél alacsonyabb, ugy, hogy a keletkezett galvánáramot az eltünt kémiai munkaérték egyenértékének tekinthetjük. Puszta elsőrendü vezetőkből, melyek kémiailag egymásra nem hatnak, galvánáramot eszerint nem nyerhetünk s igy a feszültségi törvény teljes összhangban van az energia megmaradásának törvényével. A sok jeles kutató között, kik uj felfedezéssel gazdagítottak, megemlítjük e helyen Faraday-t, ki az elektromos vegybontás törvényeit és az indukció tüneményeit, Ohmot és Kirchhoffot, kik a róluk elnevezett fontos törvényeket fedezték fel, Amperet, ki Oersted véletlen felfedezéséből kiindulva, vizsgálatai alapján a mágnesség elméletét felállította és Aragoval egyetemben pedig az elektromagnetizmust fedezte fel.

Forrás: Pallas Nagylexikon