Galvanokrómia
galvános szinezés, a fémtárgyaknak galvános uton való
felszines oxidálása. Különösen sárgaréz tárgyak felszni diszítésére használják.
A leghasználtabb galvános fürdő 500 gr. marókálinak v. nátronnak 10. l. vizben
való forró oldatából áll, melyhez 50 gr. ólomoxidot tesznek. Használat előtt az
oldatot lehagyják ülepedni. A tárgyat anodaképpen függesztik be, katodul pedig
platinalap szolgál. Az áram hatása következtében a tárgy felszinén
ólomhiperoxid keletkezik, mely vastagsága szerint különféle szineket (vörös,
kékesvörös, zöld, szürke) láttat. Használják még 10 l. viz, 1 kg. alkénessavas
nátron és 50 gr. ólomcukor oldatát. Célszerü a tárgyat a fürdő fenekére
helyezett porcellán csészébe tenni, hogy a szinfuttatást jobban megitélhessük.
Ezt a műveletet nevezik még irizálásnak és metallokrómiának is. Ezt az ipart
Becquerel Antal Cézár (l. o.) honosította meg Nobilinek (1826) azon találmánya
alapján, hogy abban az esetben, ha az elektromos áram negativ sarkával
összekötött fényezett ezüst v. sárgaréz lapra kénsavas rézoxidoldatot öntünk és
az oldatba az áram pozitiv sarkához kapcsolt merőleges platinadrótot mártunk,
de anélkül, hogy az ezüst, illetve sárga rézlapot érintenők, ezeken 3-4 szines
koncentrikus gyürü keletkezik. Ha megfordítjuk az áramkört a fémlemezeken, 4-5
világos és sötét gyürü támad. L. még Fémek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|