Gánóczy

Antal, történetiró, szül. Kassán 1745 körül, megh. Pozsonyban 1791. Mint az egri egyházmegye növendéke a nagyszombati papnöveldében hallgatta a hittudományokat. Felszenteltetvén, egy ideig érsekujvári plébános, majd Csáky Miklós érsek szertartója lett és mint apostoli főjegyző működött; 1764. pozsonyi, 1768. n.-váradi kanonok, majd a budai papnövelde igazgatója lett. A magyar egyháztörténelmi irodalmat több jeles művel gyarapította és mint történetiró jó névre tett szert. Nagy irodalmi vitája volt Prayval, kivel szemben két nagy munkájában a nagyváradi püspökséget Szent László által alapítottnak vitatta (az első 1775. Bécsben, a másik 1781 Nagyváradon jelent meg). Irt kétkötetes munkát a nagyváradi püspökségről (Bécs 1776); résztvett a pannonhalmi apátság alapító oklevelének hitelessége fölött folyt vitában a Libellus castigatus etc. cimü munkájával (Nagyvárad 1779). Ezeken kivül irt vallásos tárgyu dolgozatokat is, melyek latin és magyar nyelven jelentek meg. Igy: Prudentia humana (Nagyszombat 1761); ugyanez magyar nyelven (Nagyszombat 1781); Dissertatio... de usu calicis (Nagyszombat 1762); A szent sacramentumoknak... magyarázása (Nagyvárad 1779); A Credónak... magyarázása (Nagyvárad 1780), stb. V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.

Forrás: Pallas Nagylexikon