Garancia-törvény
(olaszul guarantigia), ez a neve az 1871 máj. 13. kelt olasz
törvénynek, mely az olasz királyságnak a pápához való viszonyát szabályozza. E
törvény célja Róma és az Egyházi Állam elfoglalása dacára a pápának, mint
szuzerén fejedelemnek önállóságát biztosítani és annak Rómában való maradását
lehetségessé tenni. Az olasz kormány kezességet vállal ebben a törvényben a
pápa sérthetetlenségét illetőleg; felhatalmazza a pápát arra, hogy testőrséget
tarthasson, hogy udvarában idegen hatalmak követeit fogadhatja és viszont magát
is képviseltethesse a külföldi udvaroknál; alárendeli az egyházi iskolákat és
papnöveldéket a pápának; kezeskedik az egyházi zsinatok és a konkláv
függetlenségéről és biztonságáról; a Vatikán és Laterán városrészek önálló
urává teszi a pápát (a muzeumok- s könyvtárakban elhelyezett műkincsek
kivételével, melyeket a nemzet tulajdonjoga alá helyezi); Castelgandolfo mezei
lak és a hozzá tartozó földek birtokában is meghagyja a pápát, akinek végre 3
225 000 frank évi járulékot biztosít. Az olasz képviselőház a G.-t 1871 máj. 9.
jóváhagyta, IX. Pius pápa azonban 1871 máj. 15. kelt enciklikában nem vette azt
tudomásul, ellenkezőleg az olasz kormányt az Egyházi Állam elrablása miatt
ujból kiátkozta és a felajánlott évi járulékot visszautasította. XIII. Leó pápa
ebben a kérdésben hü maradt elődjének eljárásához, az évi járulékot szintén nem
fogadta el és trónralépésekor a pápák régi birtokait szintén visszakövetelte.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|