Garas

(lat. grossus), a XII. sz. óta vastag pénzdarabot jelentett, melyet legelőször Csehországban vertek s értéke ott a márka egy hatvanadrésze volt, vagyis a mai értékük szerint 77 fillér. Később általában igy nevezték az apró ezüst pénzeket, Mária-, angyal, fehér stb. G. elnevezéssel. Magyarországon (1858-ig), valamint Ausztriában és Németországban az akkor fennállott forint egy huszad része volt, vagyis két váltó krajcár; Lengyelországban = ¹/₁₀ lengyel forint; Oroszországban = ¹/₅₀ rubal; északi Németországban = ²/₂₄, később (1876-ig) = ⁷/₅₀ tallér 12 (ezüst g.) vagy 10 (uj g.) fillérrel; az uj német márka pénzláb szerint mindkettő = 10 fillér. 1858. után is megmaradt Magyarországon a G. elnevezés a nép között, 2 u. n. uj krajcárt, vagyis a forintnak ¹/₅₀ részét nevezték G.-nak. (L. még Érmek.). - A G. sok magyar szólásban és közmondásban előfordul. Letette a garast a. m. rajta a szólás sora. Nincs egy garas ára esze. Mit garason vehetsz, ne adj azért sok tallért. Jobb a sürü garas, mint a ritka forint. Egy garas éles, két garas fényes stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon