Garasanin

1. Illés, szerb államférfiu, szül. Garasa faluban a kragujeváció kerületben 1812 jan. 28., megh. 1874 jun. 22. Régi és tekintélyes szerb család tagja, a Karagyorgyevics család hive volt és e miatt, mert részt vett az Obrenovicsok elleni mozgalomban, Szerbiát 1839. el kellett hagynia, 1842. visszatért és 1844. az ez alatt trónra jutott Karagyorgyevics Sándor belügyminiszternek nevezte ki. Kiváló érdemei vannak a közoktatás szervezése körül. 1852. az államtanács elnöke lett. A keleti háboru alkalmával Szerbia szigoru semlegességét megőrizte. 1858. Karagyorgyevics Sándor bukása alkalmával neki is vissza kellett vonulnia. 1862. Obrenovics Mihály fejedelem kegyébe fogadta és miniszterelnöknek nevezte ki, mig 1867 nov. 15. a nemzeti párt uralomra jutásával ismét vissza kellett vonulnia. Nemzete ujabbkori történetének egyik legtiszteletreméltóbb alakja volt. V. ö. Kossuth és Ruttkayné levelei G.-hoz 1849-50. (Budapesti Hirlap 1893 máj. 8.).

2. G. Milutin, az előbbinak fia, szül. Belgrádban 1843 febr. 22. A politechnikumot Párisban, a katonai iskolát Metzben végezte és mint tiszta a szerb hadseregbe lépett; 1868. Obrenovics Mihály meggyilkoltatása után a magánéletbe vonult és atyja vezetése alatt államtudományi tanulmányokkal foglalkozott. 1874. a szkupstinába választatván, szónoki tehetsége és politikai ügyessége által csakhamar a haladópárt vezérévé küzdötte fel magát; az 1876-ki török háboruban mint tüzérőrnagy kitüntetéssel vett részt és nehezen megsebesült. 1880 okt. 31. Risztics bukása után belügyminiszter lett a Pirocsanac-féle kabinetben és ezzel együtt 1883. visszavonult; de már 1884 okt. G. nyert megbizatást kormányalakításra, s az uj G.-féle minisztériumban az elnökségen kivül a külügyi és pénzügyi tárcát tartotta meg; 1887 jun. 13. visszalépett, de megmaradt a haladópárt egyik vezérének. Nevezetes az az ingerült levélváltása 1891. Milán királlyal (akkor már Takova gróf), melyben Milán azzal vádolja, hogy soha se volt őszinte hive az Obrenovicsoknak, s ő inspirálta Natália királynét és titkon támogatta helytelen magaviseletében, melynek eredménye a királyi pár elválása lett. 1893. kibékült Milán királlyal, 1894 jan. vonakodott kabinetet alakítani, máj. 23. pedig párisi szerb követtő nevezték ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon