Garatbetegségek
A garat vagy önállóan, vagy pedig más betegségekkel
kapcsolatosan, másodlagosan többféleképen betegedhetik meg. A garat heveny
hurutja többnyire általános hurutos állapot mellett lép fel; az idült hurut
makacs baj melynek igen sok oka lehet (dohányzás, iszákosság, idült nátha
stb.). Gyakori a mandulák heveny, gennyes (tüszős) lobja, nemkülönben azon lob,
mely tályogképződéssel jár. A croup és difteriánál a garat első sorban
betegszik meg. Üszkösen meglobosodhatik a garat a vörhenynél. A heveny fertőző
bajoknál, mint a kanyaró és vörhenynél, a garat megbetegedése a legelső és
jellegzetes tünet, mely a kiütés jelentkezése előtt is már lehetségessé teszi a
kórismét. Vörhenynél a garat pirja egyenletes, egynemü, kanyarónál foltos.
Fontosak a garat idült betegségei közül a mandula tultengése (az azzal járó
idült hurut), mely nehéz légzéssel, fuldoklással, rossz hallással stb.
párosulhat. Különösen görvélyes egyéneknél gyakori az orrgaratüreg
eldugaszolása ugynevezett adenoid képletekkel. Alkati betegségek közül
különösen a szifilisz az, melynél a 2-ik időszakban a garatba fekélyeket
találunk. Tüdőbetegeknél a garat vérszegénysége feltünő; gümös fekélyek azonban
a garatban ritkák, de ha jelen vannak, nagy kinokat okoznak a betegnek,
különösen étkezésnél. Savakkal, vagy maró lugokkal stb. történt mérgezéseknél a
garatban is majdnem mindenkori kiterjedt roncsolást látunk. Garatmögötti
tályog, l. Tályog.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|