Garázda

-nemzetség, melyből a horogszegi Szilágyi és a gróf Teleki család származott, Bosnyákországból eredt; ősi fészke Garázda, a Drina partján máig fönnáll (Fraknói, Mátyás király 10. l.). A XV. sz. első éveiben a G.-nemzetség két tagja játszik kiváló szerepet hazánk történetében: G. Miklós és a vele közel rokon, de ugy látszik birtokai után, az akkori szokás szerint más nevet viselő Szilágyi László. A törökök és Hervoja bosnyák bán ellen harcolva szereztek vitézi hirnevet. Négy esztendeig hősiesen védték a bosnya zrebernik várát, melynek parancsnokai voltak. Elfoglalták (109) Branics várát is. Zsigmond király a neki és a magyar államnak tett kiváló szolgálataikat gazdag jószágadományokkal jutalmazta. Doboka, Alsó-Fehér, Nógrád, Heves és Temes megyékben terjedelmes birtokokat kaptak (107-1408) s a főrendek sorába emeltettek. E birtokok egyike volt Horogszeg Temesmegyében, ahonnan a Szilágyi család előnevet irta. Szilágyi László két fia, Mihály és László életét áldozta fel a törökök elleni küzdelemben. Leánytestvérük, Erzsébet, Hunyadi János neje, Mátyás király anyja. A G. nemzetségből a XV. sz. folyamán három költő származott. Az egyik G. Péter, akinek emlékét a gyulafehérvári templomban egy fekete márványkőre védett, latin hexameterekben irt epitáfium tartotta fenn (1507), amelyen mint kitünő költő dicsőíttetik. A másik az emléktábla ismeretlen emeltetője, aki magát a két másik költő rokonának vallja. Ez alighanem Lászai János, egy derék humanista főpap, 1489-től erdélyi főesperes, aki 1512-ben a műremek gyulafehérvári székesegyház előcsarnokát, az ugy n. megholtak kápolnáját (ahol a holttesteket a temetéskor letették) építette. (V. ö. Bunyitay V., A gyulafehérvári székesegyház, Budapest 1893.) Ő rá vall költő volta, az a vallomása a G. Péter siremléktáblján, hogy ő is ott óhajtana nyugodni. A harmadik, a legjelesebb költő rokon a G. nemzetségből Cesinge (l. o.) v. Csezmicei János, pécsi püspök, ki Janus Pannonius név alatt világhirrel dicsekedett, mint költő, humanista. A G. nemzetség több ágra szakadván, a már említett neveken kivül zágorhidi, széki, teleki, kereszturi előneveket viselt. Telek békésmegyei falu birtokát 1408., Zágorhidát, Széket 1414. nyerte a G.-nemzetség, amely a XVI. sz. folyamán egyes ágaiban már ezekről a falukról nevezte magát, elhagyván a G. nevet. Az egyes ágak végül (némelyik fiágon kihalván s a leányok a másik ágba olvadván) a széki Teleki családban egyesülnek, amely aztán ezen név alatt uj virágzásra, fényre és gazdaságra emelkedik Teleki Mihály (l. o.) a hatalmas erdélyi kancellár és utódai személyében. Az utolsó férfi, aki a G. nevet viselte, János, a XVI. sz. végén, aki Báthory István lengyel királynak azt oroszok ellen viselt harcaiban (1579-81) részt vett és kitüntette magát. Őt bizta meg a lengyel király azzal is, hogy unokahugát, a Báthory Kristóf erdélyi vajda leányát, Grizeldiszt, akit a lengyel főhetman és kancellár, Zamojszki János jegyzett el, Erdélyből Lengyelországban, Krakkóba kisérje. A G.-nemzetség cimere egy lángokból kiemelkedő vadkecske (zerge), melyet 1409 febr. 24. kapta Zsigmond királytól.

Forrás: Pallas Nagylexikon