Gard

(ejtsd: gar), 1. G., (Gardon Vardo) a Rhône 135-140 km. hosszu mellékfolyója; Ners közelében a Gardon d"Anduze (75 km.) és a Gardon d"Alais (65 km.) összefolyásából keletkezik. Összefolyásuk után a G. a Gardonnenque nevü sikságon folyik át; Sainte-Anastasie alatt, kopár, meredek barlangokban bővelkedő sziklák közé jut, hol medre néhol rendszeresen épített csatornához hasonlít. E sziklák közt vize a hasadékokban csak egészen elvész. A Collias mellett függő hid alatt azonban számos szép forrásban (ferragerei, colliasi, lafouxi forrás) tör elő, aztán fölveszi az Alzont és Compsnál Aramon és Beaucaire között torkollik. - 2. G.-département Franciaországban Ardeche, Lozere, Aveyron, Hérault, a Földközi-tenger, Bouches-du-Rhône és Vaucluse között 5835 km² területtel, (1891) 419 388 lak. (1 km²-re 71 lak.). Ny-i és É-i részeiben a Cévennes takarják; Vigan járásban van a legmagasabb csúcsuk: az Aigoual, amelynek kupja a Hort de Dion 1567 m. és amelyet az Espéron tömegétől (1422 m.) a Hérault választ el. Ezeken kivül Alais környékén vannak még 1000 m.-nél magasabb csúcsok. A Vigan járásban nyujtják a Cévennes-ek a legszebb képet gömbölyü kupjaikkal és gesztenyefákból álló erdőkben gazdag lejtőikkel. A Cévennes előtt dombos vidék terül el, amelyet a magánosan álló Guidon du Bouguetról (631 m.) messze beláthatni és amely Nîmes vidékén a Garrigues nevet viseli. A Rhône és a tenger mellett sik föld terül el; a tengernél számos a homokbucka és a sós mocsár. A folyóvizek nagyobbára a Rhôneba torkolnak; ilyenek az Ardeche, a Ceze, amely a Santadeli-zuhatagot alkotja, a G. A Durbie és Trévezel az Atlanti-oceán vizkörnyékéhez tartoznak. A Vidourle és Vistre parti folyók. A Hérault felső folyása szintén itt van. A sós-mocsarak közül a legnagyobbak: a scamandrei, a repaui stb. Az éghajlat, a magasabb részeket kivéve, mediterran; a hőmérő ritkán esik a 0° falá, de nyáron 40°-ra is fölszáll; Nîmesben az évi hőmérsék 14°, az évi esőmennyiség pedig 660 mm.; a vigani j. azonban Európa egyik legesősebb vidéke. G. egész területéből 1500 km²-szántóföld, 382 (azelőtt 878 szőlő, 90 rét, a többi erdő, legelő, a Garrigues pedig puszta. A gabonafélékből 1892. 631 400 hl. buzát, 39 000 hl. rozsot, 77 500 hl. árpát, 210 100 hl. zabot, 27 000 hl. kukoricát, 475 000 hl burgonyát arattak, termesztenek cukorrépát, hüvelyeseket, Crozophora tinctoriát, olajbogyót (12 000 ha.-on), különböző gyümölcsöket (gesztenyét, fügét, mandulát) és igen jó szarvasgombát Uzes környékén. Az előbb virágzó szőllőtermelés itt aláhanyatlott; az 1881-90. időközben évenként átlag 811,146 hl. bort szüreteltek. Az állattenyésztés ágai közül (1187. volt 990 db. juh, 45 928 sertés, 18 185 ló, 13 926 öszvér) legjelentékenyebb a szarvasmarhatenyésztés (7156 drb.), legtöbb jövedelmet hajt a selyemhernyótenyésztés (évenként több mint 2 millió kg. gubór termelnek). Bányászati termékekben nincs hiány; Alais járásban igen sok szenet (Franciaország termelésének ¹/₁₀-ét) és vasércet (Adams, Bordezac, Cendras, Palliees stb.), Saint-Paul-la-Costenál antimoniumot, Viganban litografiai követ, Pallieresnél ólmot, Lasallenál gipszet stb. bányásznak, a Paeccaisi sós-mocsárnál pedig sok sót főznek. Az ásványvízforrások száma nagy; a legismertebbek vannak Cauvalatnál, Fonsangenál és Vergezenél. Az ipar, különösen a fém- és selyempapír virágzó; azonkivül az üveg-, papirgyártás, a pamutfonás és szövés, a bőr- és agyagipar is sok munkást foglalkoztat. A partokon a halászat is sok embernek nyujt keresetet. A kivitel főcikkei selyemgubó, selyemfonál, só, olaj, olajbogyó, gesztenye, szarvasgomba, litográfiai kő, szén stb. Az ország- és vasutakon kivül a forgalmat előmozdítják a hajózható csatornák is, amelyek közül a legjelentékenyebb a beaucairei, a Rhône és Aigues-Mortes között. A département 4 arrondissementra oszlik (Nîmes, Alais, Uzes és Vigan); székhelye: Nîmes. A rómaiak idejében Gallia Narbonnensishez tartozott és számos várost (oppidum) foglalt magában. Plinius a számukat 24-re teszi. 417. a nyugati gótok, 737-759. a frankok foglalják el; 924. a magyarok pusztító betöréseit kellett elszenvednie. A vallásháborukban a kat. Beaucaire és a protestant Nîmes küzdöttek egymás ellen. V. ö. Dumas, Notice sur la constitution géologique du G. (1846); Durant, Album arch. du G. (1853); Joanne, Géogr. du G. (1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon