Garics

(v. Moszlavinai hegycsoport) kis hegycsoport Horvát-Szlavonországban, Belovár-Körös vmegye Déli részében, egyike a déli magyar szigethegységeknek. A kis hegység a Csazma, Ilova és Lonja folyóktól körülzárt területen emelkedik, mély völgyektől szeldelt csoportot képez, melynek főgerince északnyugatról délkelet felé csap; legmagasabb csúcsa a Hunka (489 m.). Aljában kiterjedt szőllők vannak s számos község terül el. A hegység magvát gránit és csillámpala alkotja, lejtőit lősz takarja. A hegység belsejében számos régi várrom található; legnevezetesebb a Hunka északi részén állott Garics vár, mely honvédelmi szempontból nagy szerepet játszott. Először 1239. említtetik, de a várintézmény is már jóval a tatárjárás előtt honosodott meg. 1283. IV. László király Péter szlavóniai bánnak adományozta G. várát. A XIV. sz.-ban Körös vmegyébe kebeleztetett. 1544. a püspök katonái rosszul védelmezvén a várat, a törökök azt elfoglalták és elpusztították. Azóta romokban hever. A rómaiak idejében a hegységet Mons Claudiusnak hivták, mivel Claudius császár honosította meg itt (Kr. u. az I. sz.-ban) a szőllőt. V. ö. Pesty Frigyes, A magyarországi várispánságok története (Budapest 1882. 224-232. l.) Vukotinovics, Das Moslavier Gebirg (Jahrb. der geol. Reichsanstalt (1852-53).

Forrás: Pallas Nagylexikon