Garve

Keresztély, ném. filozofus, szül. Boroszlóban 1742 jan. 7., megh. u. o. 1798 dec. 1. O. m. Frankfortban filozofiát, majd Halleban matematikát tanult s 1768. a lipcsei egyetemen magántanár. Gellértnek 1769. bekövetkezett halála után 1770. G. lett a filozofia rdk. tanára, de gyöngesége miatt 1772. lemondott s szülővárosába vonult vissza, hol kizárólag az irodalomnak élt. Nagy Frigyes fölszólítására lefordította Cicero művét A kötelességekről (1793; Boroszló, 6 kiad. 1819). Egyebek közt lefordította Aristotelés Ethikáját (2 köt. Boroszló 1798) és Politikáját (u. o. 2 köt. 1803), amahhoz értékes tanulmányt csatolt az erkölcstan különböző elveiről Aristoteléstől napjainkig, melyben különösen behatóan foglalkozik Kant tanainak boncolásával. G. eleitől fogva állást foglalt Kanttal szemben s hires az ő birálata Kantnak Tiszte ész kritikájáról 1782 jan. 19. a Göttingische Anzeiger von gelehrten Sachen mellékletében, melyet a szerkesztő csak kihagyásokkal közölt. E birálat is egyik főoka volt, hogy Kant a Prolegomenok megirására (1738) magát elhatározta. Ismeretesebb önálló filozofiai művei: Ueber di Verbindung d. Moral mit d. Politik, (Boroszló 1788); Versuche über verschiedene Gegenstände aus d. Moral, Litteratur u. d. gesellschaftl. Leben (5 köt. 1792-1802., 2 kiad. 1821.), melyek mind világos gondolkodás, mély megfigyelés és elegáns stilus által tünnek ki. Nagy Frigyestől 200 tallér nyugdijat kapott s tagja volt a berlini akadémiának.

Forrás: Pallas Nagylexikon