Gátviz
Csak kivételek közé számíthatók azon esetek, midőn valamely
folyóvizen az usztatásra v. tutajozásra alkalmas vizállás annyi ideig megmarad,
hogy rajta jelentékenyebb fatömegek is leszállíthatók; legtöbb esetben ennek
időtartamát mesterséges eszközökkel kell meghosszabbítani, illetve ilyen
vizállást előteremteni. Nevezetesen az usztató vizek felső, a forrásokhoz közel
eső része az, mely a közbejárást leginkább igényli, mert itt minden viz gyenge;
az erdészre pedig éppen ezen, az erdő határán belül eső része a legfontosabb,
minthogy a fát innen kell kiszállítani. A jelzett cél elérésére a
leghatalmasabb eszközt a vizgyűjtők, vagyis a völgyeknek gátakkal való
eltorlaszolása által képzett mesterséges tavak szolgáltatják. Ezek segítségével
- ha elegendő számban vannak, mint pl. a mármarosi és a felső-garami állami
erdőkben - a vizen való szállítást még a száraz nyári hónapokban is lehet
gyakorolni. A vizgyüjtők kibocsátott vizét - megkülönböztetésül a természetadta
vizállásoktól G.-nek szokták nevezni.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|