Gavazzi
Sándor, olasz teologus, szül. Bolognában 1809 márc. 21.,
megh. Rómában 1889 jan. 9. 1825. a barnabiták közé lépett; 1829. Nápolyban az
ékesszólástan és széptudományok tanára lett. IX. Pius pápa megválasztásakor
(1846) Rómába sietett, hol a pápa szivesen fogadta, a Vicenzóba menő római
légió alamizsna-mesterévé tette. A nép Remete Péter nevet adott neki, s ugy
tekintette, mint egy uj keresztesháboru, az Ausztria elleni 1848. évi
forradalom vezetőjét. 1849. Angolországba menekült, s elhagyván a
katolicizmust, azóta Nagybritanniában és Északamerikában tartott ismételten is
felolvasásokat. 1860. Garibaldival Sziciliába ment; 1870. ujra megfordult
Olaszországban; 1881. tette utolsó látogatását Észak-amerikában. Egyik
alapítója volt a szabad olasz egyháznak (1870) és ezen egyház római teologiai
kollégiumának (1875), melyben a dogmatikát, apologétikát és polémikát adja elő.
Művei angol nyelven láttak napvilágot s nevezetesebbek közülök: Memoires
(London 1851); Orations (1852); Recollections of the last Four Popes (1859); No
Union with Roma: an anticirenicon (1871), The Priest in Absolution (1877).
Életrajzát és addigi irodalmi működését 1853. megirták New-Yorkban Father
Gavazzi"s Life and Lectures c. alatt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|