Gavazzi

Sándor, olasz teologus, szül. Bolognában 1809 márc. 21., megh. Rómában 1889 jan. 9. 1825. a barnabiták közé lépett; 1829. Nápolyban az ékesszólástan és széptudományok tanára lett. IX. Pius pápa megválasztásakor (1846) Rómába sietett, hol a pápa szivesen fogadta, a Vicenzóba menő római légió alamizsna-mesterévé tette. A nép Remete Péter nevet adott neki, s ugy tekintette, mint egy uj keresztesháboru, az Ausztria elleni 1848. évi forradalom vezetőjét. 1849. Angolországba menekült, s elhagyván a katolicizmust, azóta Nagybritanniában és Északamerikában tartott ismételten is felolvasásokat. 1860. Garibaldival Sziciliába ment; 1870. ujra megfordult Olaszországban; 1881. tette utolsó látogatását Észak-amerikában. Egyik alapítója volt a szabad olasz egyháznak (1870) és ezen egyház római teologiai kollégiumának (1875), melyben a dogmatikát, apologétikát és polémikát adja elő. Művei angol nyelven láttak napvilágot s nevezetesebbek közülök: Memoires (London 1851); Orations (1852); Recollections of the last Four Popes (1859); No Union with Roma: an anticirenicon (1871), The Priest in Absolution (1877). Életrajzát és addigi irodalmi működését 1853. megirták New-Yorkban Father Gavazzi"s Life and Lectures c. alatt.

Forrás: Pallas Nagylexikon