gazdaságirányítási rendszer a szocializmusban

Az egész népgazdaságra kiterjedő, államilag szervezett, központi irányító tevékenység. A szoc.-ban az állam nemcsak a dolgozók hatalmi szerve, hanem a termelési eszközök döntő többségének tulajdonosa is. Gazdaságirányító tevékenysége tehát szükségszerű. A gazdaságirányítási rendszer a szocializmusban három elemre épül:
a) a népgazdasági tervre,
b) a gazd. szervezeti egységeire (a vállalatokra, irányító szervekre) és
c) a központi szabályozás eszközére. A központi szabályozás lehet: közvetlen (direkt) és közvetett (indirekt). A direkt típusú gazdaságirányítási rendszerben a népgazdaság célkitűzéseit központi előírások, tervutasítások útján valósítják meg. A vállalatok tevékenységét előírások szabályozzák, a döntési jogkörök nagyobb részét az állam magának tartja fönn. Az indirekt típusú gazdaságirányítási rendszerben (amelyet Mo.-on 1968-ban vezettek be) a gazd. célokat az állam nem utasításokkal valósíttatja meg, hanem adópolitikával, árszabályozással, hitelpolitikával. Ezeken kívül a vállalatok önálló döntéseik alapján segítik a népgazdasági célok teljesítéséi. A helyi jellegű döntéseket tehát az állam a gazdálkodó egységekre bízza, a tervezésben is önállóságot biztosít nekik.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• álalm
• termelési eszközök
• vállalatok
• hitelpolitika
• népgazdasági tervezés