Gázló

folyó- v. állóvizek oly sekélye, amelyen emberek vagy állatok és szekerek (ágyuk) hid vagy hajó nélkül átgázolhatnak. A G. használhatósága nemcsak a viz mélységétől, hanem folyásának sebességétől és fenekének minőségétől is függ. G.-k főleg ott találhatók, ahol a folyó mindkét partja sik s a viz folyása lassu. Kanyarulatoknál s ahol a folyó egyik partja magasabb a másiknál, csak igen ritkán található G. Fontosak a G.-k mint őstörténelmi régiségek lelőhelyei. Az átkelés ugyanis gyakran nem volt könnyü dolog s az átkelők sokszor beléejtették podgyászuk egyik-másik darabját a vizbe, sőt sokszor önként belédobtak egyet-mást áldozatul a folyó istenségének, kiknek kegyességét kérték s innen van, hogy a G.-k gyakran igen ritka és becses régiségeket tartalmaznak, melyek rendesen a hajózás könnyítése végett eszközölt kotrások alkalmával kerülnek felszinre. Ily G. lehetett p. a Dunán a Margit-sziget felső és a hajógyári és ujpesti sziget alsó csúcsai között, honnan a kotrógép két igen érdekes őskori bronzkardot emelt ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon