Gázvezeték

Tágabb értelemben a gázok elvezetésére szolgáló csővezeték, szükebb értelemben G. az a csőhálózat, mely a világítógáznak a termelés helyétől a fogyasztás helyéig való vezetésére szükséges. A gáztartóból kijövő gázt, mielőtt a csővezetékbe jutna, a szabályozóba eresztik. A szabályozó egyenletes nyomással ereszti a gázt az utcai kövezet alá 1-2 m. mélyen fektetett öntött vascsőbe. E cső lehetőleg fagymentes mélységben legyen, nehogy a gázzal tovaragadt viz télen megfagyván, a cső keresztmetszetét szükítse, vagy ami még rosszabb, elzárja. A világítógázból kiváló kondenzvizet a vezetékből ugy távolítják el, hogy a csövet darabig lefelé, azután pedig fölfelé vezetik. Az igy képzett könyökökben összegyülő folyadékot időnkint kiszavattyuzzák. Ebből a főcsőből gáznak ki a fogyasztás helyére vezetett mellékcsövek, Ezeket rendesen kovácsvasból készítik és horgos szegekkel erősítik a falhoz; az ólomcsövek nem jók, mert könnyen megsérthetők, különösen a patkányoktól kell őket félteni, mert ezek a puha ólmot átrágják. 1-5 lángra 20, 6-15-re 25, 16-25-re 32, 26-40-ra 38, 41-100-ra 50, 101-150-re 63 és 151-200-ra 76 mm. átmérőjü csövet használnak. A mellékcsövet a gázóra helyéig vezetik és azzal összekapcsolják.

A kovácsvas-csövek szerelésének megkönnyítése céljából különféle alaku ( ^, +, ù, ö ) kötődarabokat, hüvelyeket stb. használnak. Igen fontos, hogy a csőilleszték fojtóan zárjanak, legjobb, ha ragasszal bekent kócot használunk, maga a ragasz nem elégséges, mert ha megszárad, kitöredezik. A házi csővezetékben kiváló kondenzviz levezetése céljából a csővezetéket kissé lejtősen szerelik és a mélyebb helyeken összegyülő kondenzviz lecsapolására csőágat vezetne le. A csőágat sróffal zárják el, sok helyen csappal szerelik fel. Ott, ahol a gáz hideg helyről meleg helyre v. megfordítva jut, okvetlenül legyenek ily lecsapoló csövek, mert télen a berekedt viz miatt a lángok vibrálnak, esetleg el is alusznak. A már kész vezetéket gondosan ki kell próbálni benyomott levegővel, hogy minden része fojtóan zár-e? E célra különféle készülékeket használnak. A csővezeték a falitárcsában végződik, melyhez a lángzó tartására való kart csillárrudat stb. erősítik. A függő csillárrud és a falitárcsa összekötő részét az u. n. forgógolyó alkotja, mely a csillár szabad lengését engedi meg. A fali karokat rendesen ugy készítik, hogy a kar több izből áll, melyek között a kapcsot kupcsap alkotja. Ilyen kar kinyujtható, összecsukható és oldalt fordítható. Sok esetben a lámpás és a falitárcsa közti kapcsot gummitömlő képezi, melynek egyik végét a falitárcsába erősített csap hullámos felszinü szabad ágára a másikat pedig a lámpás hasonló alaku nyujtványára huzzák. A lángzót a lángzótestre csavarjuk, melyet rendszerint csappal látnak el. Ha a lángzótesten nincs csap, akkor a falitárcsával kapcsolatos részen kell csapnak lennie. A csillárrudakat hosszabíthatóvá készítik s az egymásba mozgó csövek elfojtására glicerint vagy kóctömítést használnak. A mozgócsövön vannak a lángzók és ezeket, valamint a cső sulyát ellensulyokkal egyenlítik ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon