Gégebetegségek

A gégének egyik leggyakoribb megbetegedése a hurut; aszerint, amint a gégenyálkahártya területének kisebb-nagyobb részlete betegszik meg, mutatkoznak a tünetek. Ilyenkor a nyálkahártya duzzadt, vérbő, piros; rendesen kevés üvegszerü nyákelválasztással, később a nyák szürkéssárga. Első jele a heveny hurutnak a gégében nyomás, szárazság érzete szokott lenni, mérsékelt fájdalmassággal. Néha oly érzés jelentkezik, mintha vmely idegen test volna a gégében, mi a beteget folyton köhögésre késztetti. Emellett sokszor a hangnak fátyolozottsága mutatkozik, sőt nem ritkán erős rekedtség áll be. E baj keletkezését illetőleg első helyet a meghülés említendő. a testnek átnedvesedése, a lábaknak átfázása, erős léghuzam, mint alkalmi mozzanat szerepelnek. Piszkos, poros levegőnek belégzése, sok dohányzás, szeszes italoknak tulságos élvezete, hangos beszéd és kiabálás, mint fennebb említve volt, okai lehetnek a gégehurutnak, mely ha a kóros hatányok alól fel nem szabadíttatik, idültté válik. A gyógykezelés mindenekelőtt ugy vezettessék, hogy a kipuhatolt káros ok elhárítandó. Vagyis, ha a rossz, piszkos levegőt okozzuk, ugy a beteg attól távoltartandó, ha hangos beszéd vagy kiabálás idézte elő a bajt, ugy teljes pihenés van javalva, ha szeszes italok tulságos élvezete vagy mértéktelen dohányzás az oka a bántalomnak, ugy az eltiltandó. Heveny eseteknél pihenés, meleg vizgőzöknek belehelése, meleg italok élvezete tanácsos. Fájdalmak és köhögési inger a megfelelő gyógyszerek által csillapítandók. Ha idültté válik a baj, ugy a gége helybelileg kezelendő (ecsetelések, étetések vagy befuvások alakjában). Sulyos megtegedése a gégének a croup és difteritisz.

A gégében nem ritkán az u. n. habarcok (Polypus), melyek a gége különböző részein székelhetnek, előszeretettel a hangszalagokon foglalnak helyet, miáltal fátyolozott hangot, rekedtséget, ha nagyobbak vagy számosabbak, teljes hangtalanságot, sőt a gégerés szükítését és elzáródását okozva, nehéz légzést, fuldoklást hozhatnak létre. Jóindulatu, szemölcsszerü, kocsánnyal biró vagy széles alappal felülő daganatocskák, különböző szöveti szerkezettel. Csakis gégetükör segélyével ismerhetők fel. Keletkezésük oka igen homályos. A gége nyálkahártyájának mekanikus izgalma tulerőltetés által ezen uj képlődésnek fejlődését elősegíteni látszik. Gyógyítása egyedül a daganatok eltávolításában van. Ez a megfelelő eszközökkel természetes uton történik a szájon át, mindig gégetükör vezetés alatt. Előfordulnak azonban a gégében rosszindulatu daganatok is, mint p. o. a rák.

A gégerák majd elsődlegesen, majd másodlagosan jelentkezik, gyakran ugy, hogy a szomszédságtól (garat, tápcső stb.) oda terjed át. Kezdetben csak a megtámadott terület duzzanata látszik, ilyenkor még a folyamat rosszindulatusága biztosan nem határozható meg; jellegzetesebbé akkor válik a kép, ha az ujképlődés göbök alakjában mutatkozik. A betegség további folyamán fekélyesedések és ezzel járó roncsolások lépnek fel. A roncsolás a gégének egyik-másik részét támadhatja meg, elég gyakran azonban az egész gége válik kórossá. A baj korai tünete a rekedség szokott lenni, melyhez mihamarabb élénk fájdalmak csatlakoznak. Ha nagyfoku a bántalom, ugy nyelési és légzési nehézségeket okoz. a betegség fejlődése folyamán az u. n. ráksenyv (cachesia cerc.) lép fel, mely azonban itt sokkal később szokott bekövetkezni, mint a többi szervek rákos bajainál. E bántalomnál másról, mint művi beavatkozásról szó sem lehet. Ha kis területre szorítkozik a baj, ha csak az egyik vagy másik gégefél van általa megtámadva, ugy azon részlet eltávolítandó (resectio); ha az egész gége van belevonva a folyamatba, ugy az egészen kiirtandó (exstirpatio). Vannak ugyanis egyes esetek felemlítve, hol a gégének ilyetén kiirtása után a betegek még egy ideig eléltek, sőt egy mesterséges (kaucsuk) gége beillesztése mellett némileg megértethették magukat.

gyakori megbetegedés a gégesorvadás (gégetuberkulozis), a gége képleteinek gümőkóros elváltozása, mely részint duzzanatok, részint fekélyek alakjában mutatkozik. A baj elfoglalhatja az egész gégét v. csak részlegesen jelentkezik a valódi hangszalagokon, az álhangszalagokon, a gége hátsó részé, a kannaporcokon, gégefedőn. Rendesen rekedtséggel, gyakran hangtalansággal jár és előhaladott állapotban, vagy midőn kiválólag a gégefedőn és a hátsó gégerészen vannak az elváltozások, nagymérvü és fájdalmas nyelési, máskor légzési akadályokkal van egybekötve. Majdnem mindig a tüdőnek hasonnemü megbetegedése mutatható ki; felette ritkák azon esetek, hol a tüdő részéről kóros tünetek ne volnának észlelhetők. Köhögés vagy köhögési inger ezen bajnál mindig jelen szokott lenni. a gyógyulás kétséges, de nem minden esetben lehetetlen. Nagyszámu esetek hozattak nyilvánosságra (többek között Ziemssen, Schnitzer, Herying, Krause, Lőri és saját észleleteim), hol kisebb-nagyobb kiterjedésü gümőkóros elváltozások, fekélyesedések a megfelelő gyógykezelés alatt meggyógyultak. A nagymérvü nyelési fájdalmakat a kokain, antipirin és formanilid helybeli alkalmazása csillapítja. A sikeres gyógykezelés szakorvosi beavatkozást igényel. Fontos megbetegedés a gégebujakór (szifilis), mely mindig részleges jelenségét képezi a test általános bujakóros megbetegedésének, l. Szifilis.

Nem ritkák a hangszalaghüdések (gégehüdés,), mialatt az egyik vagy mindkét oldali hangszalagnak mozgékonytalanságát, teljes hüdését vagy félhüdéses állapotát értjük, mi rekedtségben, máskor légzési zavarokban mutatkozik. Aszerint, amint a hangrésszükítő vagy hagréstágító izmok hibás beidegzése okozza a bajt, változnak a jelenségek. A hangszalaghüdés egyik alakja halált okozó fulladást okozhat. A hangszalaghüdések különböző okokból származhatnak, épp ugy keletkezhetnek egyszerü meghülésből és tulerőltetésből, mint ahogy rosszindulatu daganatok vagy értágulat okozhatják. A gyógykezelés sikere magától értetődve az alapbaj mibenlététől függ.

Forrás: Pallas Nagylexikon