Geibel

Emanuel, német költő, szül. Lübeckben 1815 okt. 18., megh. u. o. 1884 ápr. 6. 1835. a bonni egyetemre ment, hol teologiát és filologiát, majd pedig esztetikát tanult. Berlinben, ahová 1836. ment, Chamisso, Gaudy és Kugler voltak barátai, kik költői tehetségét sokra tartván, buzdították. Savigny és Bettina közbenjárására Katakazi herceg, athéni orosz nagykövet házában nevelő lett, amikor beutazta Curtius Ernő barátjával az Archipelagust. 1840. visszatért Lübeckbe, hol Görögországban szerzett tapasztalatait földolgozta és a román irodalommal kezdett foglalkozni. Első költeményeinek megjelenése a porosz királyt arra birták, hogy 1843. 300 tallér évi fizetését adományozzon neki. 1852. tavaszán II. Miksa bajor király, mint esztetikai-tanárt, a müncheni egyetemre hivta. Ekkor állt G. munkásságának delén, ekkor volt a müncheni költői iskola feje és ekkor nyerte el a nemességet. A szerencse nagyban kedvezett neki, de már 1855. elvesztette ifju nejét, Adát, maga is a müncheni klimától megtámadva, betegeskedni kezdett, ugy hogy hivatalairól leköszönve, 1868. Lübeckbe ment. 1889 okt. 18. leplezték le ugyanitt emlékszobrát (Volztól). G. mint iró először Curtis Ernővel lépett föl, kivel a Klassische Studien-t szerkesztette (Bonn 1840), hol a görög nyelvből fordított versei jelentek meg. Ezt követték Gedichte (Berlin 1840; 118. kiad. Stuttgart 1892) cimen kiadott költeményei, melyek egyszerü hanguk, igaz érzelmök, hangulatos voltuk és kitünő technikájuk által rendkivüli föltünést keltettek. Román irodalmi tanulmányának eredményei: Volkslieder und Romanzen der Spanier, verdeutscht (Berlin 1843); Span. Liederbuch (mit Paul Heyse, u. o. 1852); romanzen der Spanier und Portugiesen (mit Schack, Stuttgart 1860) és Fünf bücher franz. Lyrik (mit H. Leuthold, u. o. 1862). Egyéb munkái: Zeitstimmen (Lübeck 1841); König Sigurd Brautfahtr (Berlin 1846; 4. kiad. Stuttgart 1877); Zwölf sonette (Lübeck 1846); Juniuslieder (Stuttgart 1848; 30. kiadás 1888); Neue Gedichte (u. o. 1856; 23. kiad. 1892); Gedichte u. Gedenkblätter (u. o. 1864; 9. kiad. 1887); Spätherbslätter (u. o. 1877, 7. kiad. 1889). Politikai közleményeit Heroldsrufe, Aeltere u. neuere Zeitgedichte (Stuttgart 1871; 5. kiad. 1888) cimen adta ki. A görög és római irodalomból átültetett versei, Klassische Liederbuch (Berlin 1865; 5. kiad. 1888) cimen jelentek meg, melyek a műfordítás gyöngyeinek mondhatók. Kevésbé szerencsések drámai kisérletei. Lorelei c. operaszövegét a zseniális Mendelssohn-Bartholdynak irta, ki azonban korai elhunyta folytán csak egy részét zenésítette meg. Fantasztikus vigjátéka Meister Andrea (Stuttgart 1855; 2. kiad. 1873); Tragédiái: König Roderich (Stuttgart 1844); Brunhilda (Stuttgart 1854; 4. kiadás 1877) és Sophonisbe (u. o. 1868; 4. kiadás 1885; 1869. a Schiller-dijat nyerte el), nagyobb szinpadi sikert nem arattak. Szellemdus dramolettje is: Echter gold bleibt klar im Feuer (Schwein 1882), mely még legnagyobb szinpadi sikert ért el, alapjában nem elég drámai. G. összes művei Gesemmelte Werke cimen 8 kötetben jelentek meg (Stuttgart 1883-1884; 2. kiad. 1888); Briefe an Karl Breiherr v. der Malsburg-ot Duncker A. adta ki (Berlin 1885). V. ö. Gedöke Emanuel G. (Stuttg. 1869); Leimbach E. G. (Gosl. 1877); Scherer E. G. (Berlin 1884); Gaedertz E., Geibel-Denkwürdigkeiten (u. o. 1886); Litzmann E. G. (u. o. 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon