Geijer

Erik Gusztáv, svéd történetiró, szül. Ransäterben (Wermland tartomány) 1783 január 12., megh. Stockholmban 1847 ápr. 23. Az upsalai egyetemen tanult. 1810. magántanár, 1817. a történelem rendes tanára lett az upsalai egyetemen. 1824. a svéd akadémia választotta tagjául, később pedig elnökéül. Az 1828., 1830. és 1840-41. országgyüléseken, mint az egyetem képviselője, ritka ékesszólása által vonta magára a közfigyelmet. Emlékszobrát 1855. állították fel Stockholmban. Legelső műve, mely nevét ismeretessé tette: Svea rikes häfder (Upsala 18259; Svenka folkets historia (1832-36. 3 kötet. Folytatta 1853 Carlson). Ezt a nemzeti történetet Leffler 1832-36. a Heeren-Ukert-féle Staatengesch. számára németre ford.) Megirta továbbá Svédország beltörténetét 1718-72-ig (Stockholm 2. kiadás 1839), XIV. Károly János király életrajzát és kiadta III. Gusztávnak hátrahagyott iratait (Upsala 1843-46, 3 kötet). Végül kutfőgyüjteményt rendezett svéd középkori történeti irókból: Scriptores rerum succicarum mediiaevi (2 köt.) és a svéd irodalomtörténetnek is volt buzgó művelője, Iduna c. szépirodalmi lapjában költeményeket is közölt (Skaldestycken), melyek utóbb egybegyüjtve is megjelentek (Upsala 1835). Bölcsészeti, tanügyi és politikai cikkeit Valda smärre skrifter c. alatt adta ki (2 köt. 1841-42). A Rajna vidékére tett utazása alkalmával az Auch ein Wort über die religiöse Frage der Zeit c. füzetet irta németül. (Megjelent Hamburgban 1847.) Utazási naplói és levelezése Minnen c. alatt jelentek meg (Upsala 1834). Összes műveiből Smalade skrifter c. alatt Stockholmban 1849-56-ig diszkiadás jelent meg 13 kötetben. (Uj kiadás 1876., melyhez Hellstenius G. életrajzát csatolta.)

Forrás: Pallas Nagylexikon