Gelich Rikárd

Gelich Rikárd, honvédtábornok és katonai iró, szül. Pozsonyban 1821 jun. 2., egy velencei születésü osztrák ezredes fia. Bécsujhelyt tanult, azután Magyarországon és 1845 után Galiciában szolgált. 1848 nov. mint főhadnagy a honvédségbe lépett, de gyönge egészsége miatt őrnagyi ranggal a hadügyminisztériuman szolgált és nem a táborban. Különösen a szervezés munkálatában fáradott és a körül szerzett nagy érdemeket. Sikerült külföldre menekülnie és hosszabb bujdosás után Londonban telepedett meg. 1851., távollétében, kötél általi halálra itéltetett. Beállott az angol seregbe és mint őrnagy részt vett a krimi háboruban is. 1857. hazajött de mint volt osztrák tiszt előbb az olmützi haditörvényszéknél kellett jelentkeznie. Halálra itélték, de legfelső kegyelmet nyert. 1867. osztálytanácsos lett a honvéd minisztériumban, 1871. dandárnok Pozsonyban, később mint vezérőrnagy nyugalomba lépett. Bujdosása alatt több hadtörténeti munkát irt a magyar szabadságharcról és a slezvig-holsteini háboruról német és angol nyelven. Az 1886. háboruról is irt Briefe eines alten Soldaten c. alatt. Legnagyobb munkája: Magyarország függetlenségi harca, 3 köt. 1884-89., mely különösen az anyag bősége által tünik ki. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

Forrás: Pallas Nagylexikon