Gelich

Rikárd, honvédtábornok és katonai iró, szül. Pozsonyban 1821 jun. 2., egy velencei születésü osztrák ezredes fia. Bécsujhelyt tanult, azután Magyarországon és 1845 után Galiciában szolgált. 1848 nov. mint főhadnagy a honvédségbe lépett, de gyönge egészsége miatt őrnagyi ranggal a hadügyminisztériuman szolgált és nem a táborban. Különösen a szervezés munkálatában fáradott és a körül szerzett nagy érdemeket. Sikerült külföldre menekülnie és hosszabb bujdosás után Londonban telepedett meg. 1851., távollétében, kötél általi halálra itéltetett. Beállott az angol seregbe és mint őrnagy részt vett a krimi háboruban is. 1857. hazajött de mint volt osztrák tiszt előbb az olmützi haditörvényszéknél kellett jelentkeznie. Halálra itélték, de legfelső kegyelmet nyert. 1867. osztálytanácsos lett a honvéd minisztériumban, 1871. dandárnok Pozsonyban, később mint vezérőrnagy nyugalomba lépett. Bujdosása alatt több hadtörténeti munkát irt a magyar szabadságharcról és a slezvig-holsteini háboruról német és angol nyelven. Az 1886. háboruról is irt Briefe eines alten Soldaten c. alatt. Legnagyobb munkája: Magyarország függetlenségi harca, 3 köt. 1884-89., mely különösen az anyag bősége által tünik ki. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

Forrás: Pallas Nagylexikon