(Ardeidae), a gólyaidomu gázlómadarak egyik családja. Csőrük
hossza, egyenes, hegyes és oldalt összenyomott, testök rendesen hosszukás,
oldalt összenyomott, nyakuk hossza, fejük kicsi, lábaik hosszuak, a belső ujj
karma fésüidomu bemetszésekkel, különben rajtuk négy egymással rövid hártyával
összefüggő, rendesen erős karmokkal ellátott s járás közben a földet érintő ujj
van. A szárnyak hosszuak, keskenyek és kerekítettek, farkuk keskeny, tollazatuk
egészben apró és finom. Mocsarakban, vagy sekély vizekben, ritkán szárazon
élnek, halakkal, rovarokkal, békákkal, csigákkal táplálkoznak, a halászatra
nézve igen kártékonyak. Fészeklakók, fészkeiket rendesen a nagyobb tavak
nádrengetegében nádszálakból magára a nádra rakják, melyek az ember is - miután
a nád csónak által áttörhetetlen s a viz meglábolásra mély - alig képes
megközelíteni. Világos, fehér vagy kékeszöld, vagy csak gyengén tarkázott
tojásokat raknak. Igen óvatos, jó repülők. Körülbelül 80 faja ismeretes,
melyekből hazánkban eddig 6 nem 9 fajban ismeretes, még pedig: A szürke gém
(ardea cinerea L.). Vándormadár. Tavasztól-őszig közönséges nálunk. A vörös
kócsag (Herodius egretta Boie v. A. alba L.). Hazánkban márciustól őszig
különösen nagyobb mocsarakban (Kis Balaton) elég közönséges. Nádasokban vagy
fákon fészkel, 3-4 kékeszöld tojást rak, diszül használt szép tollai miatt
nagyban vadásszák. A kis kócsag (H. garzetta Boie vagy A. gerzetta L.). Hasonló
fehér az előbbihez. tollaiért nagyban pusztítják. Az éji gém vagy vakvarju (Ardea
minuta Gray, A. minuta L.). Déleurópában, különösen déli Magyarországban igen
közönséges. Nádasokban fészkel. A selyemgém (Buphus cornata Pall.).
Dél-Európában, Afrikában, nyugati Ázsiában él, hazánkban április-októberig
mocsaras helyeken közönsége. Fákon fészkel. A tehéngém (B. bubulcus Sav., A.
bubulcus Sa.). hazája Afrika és K-i Ázsia, néha Déleurópában és néha hazánkban
is ellátogat, igy Eszéknél 1886-ban észlelték. Bölömbika v. dobos gém (Botaurus
stellaris L., A. stellaris L.), l. Dobosgém.
Forrás: Pallas Nagylexikon