Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Genersich... ----

Magyar Magyar Német Német
Genersich... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Genersich

1. Antal, orvostanár, szül. Nagyszombaton (Pozsony vm.) 1842 febr. 4. Késmárkon végezte középiskoláit s 1865. a pesti egyetemen orvosdoktor lett. 1868. a Rókus-kórház boncoló-főorvosává választották meg, 1868. külföldi tanulmányutat tett. Visszatérve, 1870. a kolozsvári orvos-sebészi tanintézethez a kórboncolástan és törvényszéki orvostan rendes tanárává, 1872. a kórboncolástan rendes tanárává nevezték ki. Volt rektor és dékán. több hazai s külföldi tudományos és közművelődési társulat tagja. A magyar tudományos akadémia 1892. választotta levelezőtagjává. Orvostani cikkei különböző magyar, német és francia lapokban jelentek meg. Több önálló munkája is van. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

2. G. keresztély, topográf és mineralog (1756-1826), született Késmárkon, meghalt ugyanott, mint evang. lelkész. Külföldön tanult s tanár volt egyideig a sajógömöri, majd a késmárki középiskolában. A Magas Tátrának szenvedélyes buvára volt, különösen jelentékeny geologiai gyüjteményt szerzett össze. Egy 1790-ben megjelent Theologia pastoralis cimü művén s néhány alkalmi egyházi beszéden kivül minden dolgozata a Magas Tátra és környéke ismertetése volt. Önálló művei: Merkwürdigkeiten der königl. Freistadt Käsmark in Oberungarn am Fusse der Karpathen (2 rész, Kassa és Lőcse 1804); Reise in den Karpathen (Bécs 1807). Számos cikke jelent meg Bradeczky, Sartori és Schedius egykoru irodalmi vállalataiban.

3. G. Sámuel, orvosdoktor és botanikus, Keresztélynek testvéröccse, szül. Késmárkon 1768 febr. 14., megh. Lőcsén 1844. Iskoláit szülővárosában végezte, az orvostant pedig Bécsben tanulta. Késmárkon mint gyakorló orvos sokáig működött, mig végre Lőcs város főorvosa lett. 1808. a regensburgi növénytani társaság tiszteletbeli tagjának választotta. Munkája: Florae Scepsinensis elenchus (jegyzék, Lőcse 1789), továbbá Catalogus plantarum variorum Scepusii anno 1801 in autumno in usum amicorum morum conscriptus (u. o. 1801), Belehrung für das Publikum der königl. Freistadt Leutschau in Hinsicht der hier sich geäusserten und der in der umliegenden Gegend von allen Seiten sich äussernden Rindviehseuche (u. o. 1829); Egy florisztikai enumerációja kéziratban maradt (a m. nemz. muz. kézirattárában).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is