Genitivus
(lat., magyar műszóval: birtokos eset), általában a főnévnek
(vagy névmásnak stb.) olyan alakja, mely valamely más névszó közelebbi
meghatározására, tehát jelzőjéül szolgál, p. «siralomnak völgye», «hajnal
hasadása». Szorosabb értelemben a birtokos jelző esete: «a szomszéd háza, Arany
Jánosnak munkái, az én könyven, az ő pénzük». A magyarban a G. v. ragtalan, v.
pedig a dativusi -nek ragot veszi föl. De volt valaha (és több ugor nyelvben,
p. a finnben ma is van) egy külön genitivusi -n rag, de ez csak némely névmási
alakjainkban maradt fönn: «ten fejedre, min magunk» stb. L. még Eset.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|