Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Genrekép... ----

Magyar Magyar Német Német
Genrekép... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Genrekép

Olyan ábrázolás, mely az emberi élet közönséges, mindennapi jelenségeit állítja elénk. a történeti kép valamely jelentősebb eseményt ábrázol, az alakokat, melyek az eseményben szerepelnek, megnevezi, azoknak határozott egyéni jelleget kölcsönöz, kiemeli a közönséges emberek sokaságából. A G.-en szereplő alakok faji jellegü, ismeretlen emberek föladatuknak akkor felelnek meg legjobban, ha a szó szoros értelmében közönséges halandók. HA valamely közönséges jelenetben történeti személyek szerepelnek, akkor az történeti genre. A festészet faja legujabb keletü. Egyébként a történeti és genrekép közt biztos hatást vonni nem mindig lehet. Igy p. Renbrandt hires festménye, mely Tulp dr. anatomiai leckéjét ábrázolja, történeti kép a szó szoros értelmében, mivel az alakok egyszersmind képmások. A németalföldi céhek elüljáróit, a lövész egyesületeket lakoma közben ábrázoló festmények is történeti képek. A G. oly régi faja a festészetnek, amilyen régi maga a festészet. A régi egyiptomi sirok belsejét diszítő falfestmények, melyek a köznapi élet jeleneteit, vadászatot, földművelést, baromfietetést stb. ábrázolnak, valóságos genreképek. Leirásokból tudjuk, s a Popéjiban fönmaradt falfestmények is bizonyítják, hogy a genrekép egykor virágzó faja volt a görög festészetnek. A középkori festészet a vallás köréből vette tárgyait, itt-ott azonban elárulja hajlamát a genre iránt. Ilyen ábrázolások már a XIII. sz.-ban is fordulnak elő. A kalendáriumokat diszítő képek rendesen a parasztélet jeleneteit ábrázolták. A genrekép legelőször a németalföldi festészetben öltött határozottabb alakot; uttörője Jan van Eyck. A képirás e faja a XVI. sz.-ban a rézmetszéssel karöltve általánosabb és a németalföldi festészetben érte el a művészi tökély legmagasabb fokát. A Brueghel család tagjai, Dávid Teniers, Adriaen Brouwer, Adriaen van Ostade és utánuk a festőknek szinte megszámlálhatatlan sokasága jeleskedett e fajban. A XVI. sz.-beli olaszok közül Giorgione, Michelangelo da Caravaggio, s még nehányan megpróbálkoztak a genreképpel. Megemlítjük Murillo és Velasquez spanyol festők ily tárgyu képeit. Az olaszok és a spanyolok, nemkülönben nehányan a németalföldiek közül is, igy Jordaens, életnagyságu genreképeket festettek. A németalföldiek nagy része azonban helyes érzékkel kisebb alakban ábrázolták a köznapi élet jeleneteit. A jelentéktelen tárgyhoz jobban illik a kisebb méret. A flandriai és hollandiai köznép éppen nem szép, a festők mégis tetszetősséget kölcsönöztek ez ábrázolásaiknak. Egyfelől a mesteri kimunkálás, másfelől a jóizü humor pótolja a festményeken a formai szépség hiányát. Legkiválóbbak e tekintetben jan Steen, Gabriel Metzu, Gerard Terboch. Leleményes, humoros műveik befejezett példái a genreképnek, mely a valóságnak nem szolgai gondossággal készült másolata. A XVII. és XVII. sz.-beli francia genrefestők: Watteau, Lancret, Pater, Boucher stb. leginkább az előkelő társaság életét ábrázolták, s sokszor átcsaptak a ledérségbe. (L. Galans képek.) A németek e századokban nem dicsekedhetnek jelesebb genrefestővel. Az angolok közt kiválik Hogarth. A XIX. sz. közepén a G. csakhamar tulszárnyalta a történeti képet, vezérlő szerepet játszott a festészet fejlődésében, a legujabb időben azonban a tájkép uralomra jutásával sokat veszített jelentőségéből. L. Modern festészet.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is